Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 12. szám - Bombitz Attila: Sztyepan Pehotnij feltámadása (Kommentárok és jegyzetek Baka István életműkiadásához)
amennyiben azok Baka sorozatoméi voltak, megmaradtak, ilyenek az orosz irodalomról írott tárcasorozatai, a kortársairól szóló rádiós jegyzetei, illetve az alcímként jegyzett Bakó András-történetek. A többi esetben egy-egy mértékadó tárca címe lett a ciklus címe. A tárcák az egyes tematikákon, illetve műfajokon belül időrendi sorrendben kerülnek publikálásra; a könnyebb tájékozódás érdekében itt az egyes szövegek végén találhatók meg a megjelenés helyére és idejére vonatkozó adatok, illetve az arra vonatkozó utalás, hogy utóközlésből vagy hagyatéki kéziratból történt-e a közlés. Az életmű harmadik kötetének Beszélgetések ciklusa a Bakával készített interjúkból ad időrendet követő válogatást, mellyel egy személyes költői sors nem megírt, hanem megélt pályaképét igyekeztünk felvázolni. A beszélgetések nagyobb számban folyóiratokban jelentek meg, de a teljesség érdekében felvettünk e „sorozatba" magnós, illetve televíziós beszélgetéseket is. E felvételek beszélgetései közül Dránovits Istváné (1989) és Gacsályi Józsefé (1992) sajnálatos kiadói figyelmetlenség folytán nem a szerkesztett változatukban kerültek a kötetben publikálásra. A tizenkét beszélgetés, az első Görömbei Andrásé (1979), az utolsó Balog Józsefé (1995), egy rendkívül céltudatos, saját értékrendjéhez, hagyományához ragaszkodó megszólalót mutatnak. Baka nem csupán költészetében volt tudatos művész, ciklusszerkesztése, tematikus rendszere, motívumkészlete rendkívüli, szinte aggályos gondosságról tanúskodik, de a beszélgetések is, minden, műfaj biztosította közvetlenség ellenére is, e tudatos költői (ön)-arcképet erősítik meg. Ennek megfelelően az időben távoli beszélgetések is hangsúlyosan tematikusán rendeződnek. Olyan alakzatok mentén jelenítődik meg Baka önértelmezése, mint a szerepjátszás, vagy az ateizmus és az angyali princípium, vagy a fordítói munka hatáselve, illetve a mindennapi megélhetés gondja, hogy aztán időben egyre inkább a betegség, a halálgondolat és az általuk újra fölerősödő, istenivel szembeni perlekedés tematizálódjon. (jegyzet3) A Publicisztikák, beszélgetések kötet első két ciklusa - rendhagyó irodalomóraként - a „Felhő felhőt gyúrva jajgat...", Az orosz irodalom mártíriuma, illetve a Portrévázlatok az orosz költészetből címet viselik. E két sorozatot Baka 1991 szeptemberétől decemberéig, majd ezt követően 1992 első hónapjaiban közölte a Délmagyarország hasábjain. Utóbbi sorozat egészült ki a Gennadij Ajgiról szóló, a Szeged folyóiratban megjelent kisesszével. Minden szöveg végén olvashatók azok a saját műfordítások, amelyeket Baka a tárcáihoz műmellékleteknek szánt. (E műfordításokat a Jelenkor Kiadó a tárcagyűjteményben nem szerepeltette.) Baka kisesszéinek első közlésekor hiányt töltött be a számára fontos orosz nyelvű irodalom reprezentánsainak (újra)bemutatásával. Puskin, Dosztojevszkij, Gumiljov, Jeszenyin, Mandelstam, Cvetajeva finom vonásokkal előadott élettörténete volt olvasható első sorozatában, majd Hodaszevics, Arszenyij Tarkovszkij, Szosznora, Brodszkij és Venclova költészete került sorra a másodikban. A Leningrádban e verseket szamizdatban olvasgató utolsó éves egyetemi hallgatóból később tudatos műfordító lesz; a távoli szovjet/orosz élmény pedig Sztyepan Pehotnij közelségében testesül meg. A harmadik ciklus, Az idő térképjelei visszatérő olvasmányokról és zenei hatásokról szól. Carl Michael Bellmanról, egyik legfontosabb műfordítói munkájának eredeti szerzőjéről, „talált rokonáról" egy rádiós sorozatában beszélt nagy szeretettel és empátiával. Nem véletlen, hogy Baka Bellmant nem csupán fordítja, de Fredmanjába még belé is bújik egy vers erejéig. Széchenyi István kétszázados születésének napján Baka emlékezik a Délmagyarország hasábjain, adalékot szolgáltatva a hatalmas Döbling- kompozíció háttérélményéhez. Márquez és Hrabal ikonikus szerzők voltak számára: A pátriárka alkonya Kelet-Európa történelmének nyelvén szólal meg újra, a szegedi sörnapot Hraballal pedig szó szerint lelkessé fogalmazza. Leonard Bernstein Mahler-felvételei kapcsán beszél művészi látásmódjának egyik legnagyobb hatásáról. A tárcák negyedik 59
