Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 12. szám - Olasz Sándor: Regény a 20. században – a 20. század a regényben

befejezett trilógiáról: „Kimeríthetetlen gazdagság; egy gyűjtő élet gyűjteménye az életről s mégis: egyetlen regényében sem uralkodik Móricz fölényesebben az ő Magyar Múzeumán, mint itt. Az életképek, igaz, lazán függenek össze, inkább egymás mellett vannak, mint egymás után, de az egész mégsem válik szétesővé... "u

A két háború között induló nemzedék meghatározó írói, Németh László és Márai Sándor, a regényben (és nem csak az esszében és naplóban) is szembenéznek a század nagy kihívásaival. Pedig az irodalomtörténet a modern regénnyel való szinkronitást bizonyítandó inkább a tudatteremtést, a tudatfolyamatok újszerű ábrázolását hajlamos kiemelni. Németh Emberi színjátékában - miközben „egy erkölcsi beállítású félkegyelmű" rajzát állítja középpontba, s a címmel (is) valójában Balzac Comédie humaine-)ére visszautalva - metszetet ad a századelő magyar társadalmáról. A Bűnt író Németh László - a hős, a tér és az idő mitizálása helyett - „valóságérzékét" (az író szava) hagyta működni. Nem utánzó, nem másoló, inkább teremtő, átalakító realizmus ez, ami a lélekábrázolással és a modem gondolati problémákkal (itt az egzisztencializmussal) kapcsolódik össze. Hét részre tervezett regényciklusával eredetileg a magyar Balzacot akarta megteremteni. Az elkészült kötetek ugyan elkanyarodnak ettől az enciklopédikus igénytől. A paraszti életből (Kocsik szeptemberben) a katolikus kisvárosba (Alsóvárosi búcsú), az 1920-as évek szellemi útkereséseibe (Szerdai fogadónap), s végül a kurzus úri világába (A másik mester) csöppenő Jó Péter a kortársi (főleg francia) regényfolyamokhoz hasonló utat jár be.

Az Égető Eszter félszázados ábrázolt időtartama, generációk életét magában foglaló, nagyívű cselekménye, a gazdag figurapanoráma - mind-mind annak a régi, múlt századi realizmusnak az emléke. A motívumos szerkesztéssel, a narráció újdonságával azonban a klasszikus történeti realizmustól idegen elemek jelennek meg. Legföljebb ezek az újabb regénypoétikai jelenségek nem könnyen fedezhetők föl. Az olvasó a gazdaköri ünnepség, az Amál-nap, a városházi irodalmi est kényelmes tablóit és lassú tempóját élvezi. A formálódásában korszakokon átívelő Irgalom Kertész Ágnese körül ott kavarog az 1910-es, 20-as évek világa, a címben is jelzett metafora történelmünk traumatikus idejében bomlik ki. Nem is szólva a regényként olvasható és így fölfogható Magam helyett kettős játékáról, mely egyfelől az autobiografikus tényeket fikcionálja, ugyanakkor kitéphetetlenül be is ágyazza több mint fél évszázad történéseibe. Különösen fontos ebből a szempontból A kommün és az Összeomlás című fejezet. Annál föltűnőbb, hogy az 1944-45-ös fordulóról valójában nem az író, hanem egyik leánya, Németh Magda ad képet Mélységből mélységbe című írásában.12 13

Témánk szempontjából tanulságos lehet megemlítenünk az 1950-es évek közepén Aranykor címmel tervezett regényt. Hogy nem készült el, az a „létezett szocializmus" anomáliái közé tartozik. Az Aranykor ugyanis a jövő, a minőség és a nemzeti feladatok felől tekintett volna a közelmúltra. A történet 1942-ben indult volna a Balaton melletti konferencián diákjaiba aranykor-álmokat csöpögtető mester jelenetével. Hogyan fosztanak szét a következő évtizedekben ezek az álmok, majd hogyan maradnak meg mégis a jövő számára. Ez lett volna a szétszóródó, az agonizáló nemzet ellenpontjaként megírandó regény. A művet persze nem írhatta meg egyedül: szüksége lett volna „egy fontos munkatársra: a tovább világosuló történelemre". A történelem azonban inkább elsötétült. Németh László a

12 Németh László: Móricz Zsigmond: Erdély. In: Két nemzedék: Bp. 1970. 532.

13 Németh Magda: Mélységből mélységbe. Az 1944-45-ös korszakforduló Németh László életében. In: „Európai látókörű magyar." Emlékezések Németh Lászlóra. Szerk. Monostori Imre. Szeged, 2006. 385^108.

45