Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 12. szám - Olasz Sándor: Regény a 20. században – a 20. század a regényben

sai elé, melyek elviseléséhez, esetleg megoldásához sokkal komolyabb emberi értékek is kevésnek bizonyulnának. Ne feledjük, ezek a korai regények is olyan időszakban születnek, amelyben a szimulákrum, adott esetben egy milleniumi önhittséggel leöntött fikció uralkodik. A művek tehát a legteljesebb mértékben példázzák és megelőlegezik, amiről Odo Marquard beszél A művészet mint antifikció című munkájában.6 De említhetjük Móricz művei közül a sokszor és sokféleképpen félreértett Rokonokat is. Egyfelől a szocialista realizmus valójában pontosan soha meg nem fogalmazott követelményeinek való erőszakos megfeleltetés, másfelől a fölényes legyintés a poros, 19. századi realizmus mintapéldájára. Holott egyik megközelítés sem igaz. A személyiség felmorzsolódásáról, a kiismerhetetlenül szövevényes hatalmi struktúrákról, kafkai helyzetekről beszél ez a regény. Fikció létére messzemenően antifikció.

A Kalligram Kiadó jóvoltából újabb és újabb arcát megmutató Krúdy-életműben a „gor- donkázó" stiliszta, a szerepeket próbálgató és cserélő irodalmi író álarca mögül rendre előbújik a valóság fanatikusa. Nyírségi és felvidéki tájak, emberek az ő nézőpontjából íródtak belénk. Miként a századforduló, századelő Budapestjéről is enciklopédikus életanyagot fognak össze művei. Bori Imre szerint Krúdy A vörös postakocsival kezdődően a magyar „Comédie humaine" felé indul.7 Ha túlzás is ez a kijelentés, annyi azonban bizonyosan igaz belőle, hogy a Kundera emlegette balzaci örökség a 20. század legkülönfélébb regényváltozataiban bukkan föl. A szerző ugyan köszönetét mond Kiss József szerkesztő úrnak, amiért nem követeli meg „azt a bizonyos valószínűséget", ám ezekben a „pesti regényekben” - ide sorolva az Asszonyságok díját is 1919-ből - egy nagyon régi, ha nem is balzaci, de még korábbi szándék működik. Le Sage sánta ördögéhez hasonlóan nyitogatja itt a narrátor a házak tetejét, díszletek, jelmezek mögé pillant, s a lét elviselhetetlensége tárul föl. „Kis levonóképecskék vannak itt egymás mellé sorakoztatva, melyek mást mutatnak elölről és mást, midőn ujjhegyünkkel ledörzsöljük róluk a papirost."8 A minden ízében modem regénypoétika fölfedezésre váró ismeretlenek felé mozdul.

Háború, forradalmak, az ország összeomlása - a magyar regény ebből a fájdalmasan összetartozó folyamatból , az 1914 és 1922 közötti időszakból mintha nagyon keveset mutatna meg. A regénytermés felől közeledve is igazolódik Illyés Gyula megállapítása: „...a magyar nép 20. századi legsorsdöntőbb esztendeiről, ahol minden nagy bajunknak a forrása van, a szellemi élet nem adott méltó ábrázolást. Nem tudjuk, hogy mi történt, értve úgy, hitelesen nem tudjuk, mert hisz még történetileg se tudjuk világosan: mi is történt a magyarsággal 1918 és 1925 között:"9 A Beatrice apródjait és A Szentlélek karavánját mint kései visszatekintéseket minden bizonnyal Illyés is adósságtörlesztésnek szánta. A háborúról még csak születnek maradandó művek, s itt elsősorban Tersánszky Józsi Jenő Viszontlátásra, drága és A margarétás dal című regényeire kell gondolnunk. Kassák Lajos autobiografikus írására, az Egy ember életére, mely „az élet reflexét" akarja adni „szinte iskolázatlan egyszerűséggel és mechanikus pontossággal", valójában a művészet mint antifikció tételét példázva. Az olvasó számára négy évtizedig a Kommün című fejezet nélkül, mondván torzképet fest a 133 nap vezérkaráról. Hogy ezek a történelmi évek milyen traumákat jelentettek alulnézetből, a társadalom aljára szorított népcsoportok életében, arról szug- gesztív erővel beszél Móra Ferenc műve, az Ének a búzamezőkről.

6 Odo Marquard: A művészet mint antifikció. Pannonhalmi Szemle, VI/3., 1998. 83-100.

7 Bori Imre: Krúdy Gyula. Újvidék, 1978.

8 Krúdy Gyula: Asszonyságok díja. In: Nyolc regény. Bp. 1975. 530.

9 Válság - de merre? Domokos Mátyás interjúja Illyés Gyulával. In: A költő felel. Beszélgetések Illyés Gyulával. Bp. 1986. 695-696.

43