Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 12. szám - Olasz Sándor: Regény a 20. században – a 20. század a regényben

kiiktathatatlan része. A 20. század irodalmában sokáig mindez nem is volt vita tárgya. A század utolsó évtizedeiben azonban a „nyelvi megelőzöttség", a „tiszta nyelviség" tézise kirekesztő, más felfogásokat semmibe vevő kategóriaként jelent meg. A tétel azonban a nemzetközi elméleti irodalomban egyáltalán nem evidencia, mivel a nyelvnek inkább valamiféle közvetítő szerep és nem merev determináció tulajdonítható a világ megtapasztalásában.3 Az irodalom mint nyelvi képződmény persze sokféleképpen kapcsolódhat a maga szociológiai, történelmi létmeghatározottságaihoz. Angyalosi Gergely szerint három változat, három „olvasati szerződés" képzelhető el. Az egyikben a referencialitás-elv, az „igaz történet" jelleg dominál. A másik fikcióként olvasandó, de a referencialitás nagyon fontos benne. A harmadikban minimális a reprezentatív funkció, s tiszta textualitással van dolgunk.4 Persze még az utóbbi sem jelent életenkívüliséget, holmi született vakságot minden korral és élettel szemben.

Tovább árnyalja a képet, hogy a 20. századi regényben a történelem látványos elemei, a nagy mozgások jóval ritkábban jelennek meg, s ennek minden bizonnyal oka lehet a históriával együtt súrlódó, csiszolódó, esetenként azt alakító személyiségek eltűnése. A roncsolt, széthullt élet a belső körre vonul/szorul vissza. Miközben a század talán minden korábbinál nagyobb mértékben és olykor elborzasztó módon hozza (Színi Gyulához visszatérve és némiképp cáfolva) a „mit" újdonságait. Mi vehető ki abból a képből, amit a magyar regény erről a századról ad? Domokos Mátyás Regénytükör által homályosan címmel több tanulmányban is körüljárta a „létező szocializmus" regényirodalmát, leltárhiányát, tabuit és (ön)cenzúráit.5 Arra a következtetésre jut, hogy a fordulat évével kezdődő négy évtizedben semmivel sem volt kevesebb tehetség, mint korábban, de lényegesen több volt a korlátozás. A rendszerváltozás óta azonban újabb két évtized telt el. Húsz év, melynek időtartama alatt elvileg mindenki arról ír, amiről akar.

Kérdéseink látószögében természetesen még csak minden fontos mű sem mutatkozhat meg. Másfelől témánk elválaszthatatlan a század bőséges modemitás-változatától, regény- poétikák változásától. Noha minden formaváltás mögött ott rejlik valamilyen világképi, világnézeti probléma. Ámde egyelőre maradjunk a „boldog békeidők" végénél. Hogy mi történt a szűkebb értelemben vett 20. századig, vagyis 1914-ig, arról olyan művek adnak hírt, mint a filozoptersége miatt kárhoztatott (1. Szabó Dezső pamfletje) Babits-regény, a Halálfiai, Kaffka Margit családregényt és impresszionizmust ötvöző Színek és éve/cje vagy a jóval később, az 1930-as években íródott Bánffy-trilógia, az Erdélyi történet. Az induló 20. század azonban elsőként mégiscsak Móricz Zsigmond és Krúdy Gyula műveiben koncentrálódik. Az egyik életműben sokáig csak az erős társadalmi-szociológiai beágyazottságot volt szokás méltányolni, a másikban pedig kizárólag a képzelet melankolikus álomvilágát. Ma már látjuk, milyen megtévesztő álca mindkettő. Mindaz, amit az első jelentős Móricz-regényekben olvashatunk, társadalomtörténetileg is leírható, a szegénységről és a kiszolgáltatottság mélyvilágáról ez az író tud a legtöbbet. Ám azok az indulatok és szenvedélyek, melyek szinte korlátozhatatlanul szabadulnak el a Sárarany paraszthorrorjában vagy az Isten háta mögött kilátástalanságában, már a körvonalazódó „szép új világ" démo- nikus arcát villantják föl. Ezt az ontológiai pesszimizmust és negativitást emeli ki az újabb Móricz-irodalom, különösen Balassa Péter újraértelmezése. így, ilyen kondíciókkal, ilyen fékezhetetlen indulatokkal és ilyen riasztóan kiüresedve nézünk a század megpróbáltatá3 Erre a jelenségre utal napjaink - többek között Bezeczky Gábor kezdeményezte - polémiája. L. Bezeczky Gábor: Irodalomtörténet a senki földjén. Pozsony, 2008.

4 Angyalosi Gergely: Prózai fejtörők. In: Romtalanítás. Kritikák, esszék, tanulmányok. Bp. 2004. 291.

5 Domokos Mátyás: Regénytükör által homályosan. (A „létező szocializmus" regényirodalma, Valami az öncenzúráról, Tabuk és cenzúrák). In: Hajnali józanság. Esszék, viták, elemzések. Bp. 1997. 7-27.

42