Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 12. szám - Juhász Ferenc: Egyszerű Történelem (vers)

aztán Trézsi jött, füles kék tejes vödörrel: mindenféle ételmaradékért,

aztán Sándor, égő gyertyás karácsonyfával kezében s énekelte a havazásban Isten születését,

aztán a varrónő jött, mint öreg sellő, habcsók-szirén, ondolált hattyú, dundi éden,

aztán a temetés-szelvényes fekete úr jött, szelvénykönyvecskével, ollóval kezében,

aztán a gyökérsír-száraz borbély jött, hogy nullásgéppel kopaszra nyírjon,

aztán a szomszéd jött ingben, hozentrágiiban, bütyökgomba-virágzás a lábujjon,

aztán az orvos jött kis barna bőrhenger-táskával, hogy rábólintson a véres halott-fehérre,

aztán a koporsós jött, hogy a konyhaasztalon fekvő halottat pontosan lemérje,

aztán a borbély jött, megborotválni a halottat, könnyekkel beszélve

s a halott arcán a hab, a vastag fehér tajték-álarc, s a szőr-sercegés idénye.

Aztán a pap jött, meg a halottas-hajó, az aranycirádás üveghintó-szekér fekete-csótáros barna lovakkal, a bakon a fekete szőrtaréj-sisakos „gyia-vezér".

Én addig sírtam, vacogtam, mint a kiboncolt agyideg-lomb vizelet-for maiinban.

Egyik szárnyam a csillagpárolgás tejút volt, a másik a pokolban lobogott bűnbeesés-kínban, lm, az Egyszerű Történelem!

Ami már nem lesz velem. Ami már nincsen nélkülem.

9