Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 12. szám - Juhász Ferenc: Egyszerű Történelem (vers)

16.

lm, az Egyszerű Történelem!

A Múltról az Időt, mint üveg-koporsófódőt leemelem.

Először a bába jött, aki engem is kihúzott anyámból,

két lábamnál fogva fölemelt, seggemre vert s kisírtam magam a nyálból,

apám óriás cinfazékban vizet forralt a sparherd-lángon,

s vitte a kis sárga fateknős szülőszobába tántorogva, köhögve az asszony-sikoltáson,

nyakba akasztott kék kantárú kék svábkötényben,

derekán kék máslival, s térdéig ért a kötény a fél tüdős serényen,

apró nagyanyám pörgött szuszogva, mint cérnaszobor-orsó,

pedig tudta, hogy nincs messze tőle már a hörgés-utolsó,

aztán a drótostót jött, aztán a fazekat foltozó cigány,

leült a földre, térdei közt kis üllő, kezében kalapács, csengő-csalogány,

s befoltozta a fazekat, a lábost nagy fehér alumínium-koronggal,

s szólt az üllő, szólt a kalapács, mint a sárga templomtorony nagyharanggal,

fekete kezei futottak gyorsan, mint a nagy fekete pókok selyemcsillag-rácson

és szikrázott a nap kormos szép arcán, szakállas fején, a kalapácson,

aztán a vigéc jött, kis kopott barna-recés vulkánfiber-kofferral,

cúgoscipőben, kopott ruhában, kopott fején sűrű fehér korpahavazás-porral,

könyvet hozott, vásznat, cérnát, tűt, gyűszűt, horgolótűt, ziherejctűt,

selymet, selyemkendőt, cigányos rózsás pruszlikot, aranygomb-csengettyűt,

patentot, fekete-mellbimbós apró, kettőből eggyé nyomható fémgyász-gombot,

motringot: pamutköteget, kötőtűket, spulnis fekete cérnát, törlőrongyot,

aztán a csendőrök jöttek fekete csizmában, szuronyos puskával,

benéztek a palánk-kapun, s látták a kakast szivárványsarló-farkával,

aztán Mariska jött vízért a kútra két vödörrel

s ment haza a ringató súllyal, a csipkésen összetört vízzel,

aztán a dinnyés szekér jött, mint zöldpúpú kerekes állat,

hatalmas zöld gömbök mirigyhegye volt az, zöld teve-bánat,

aztán a rongyos-zsidó jött, öreg nyikorgó szekérrel, csontos, szürke gebe-lóval,

„csontot, rongyot veszek asszonyok" kiabálta, mintha lagziban lenne aranyhintóval,

s adott a kocátokért fehér cseréptányért, fehér cserépbögrét rabbiként vigyorogva,

az volt a mi étkészletünk, meg a vashímzés-virágnyelű evőkanál, kés, villa,

aztán a cigány köszörűs jött vastag köszörűkő-fejű hevederes doboz-talicskával

nyakában piros katicabogár-pettyes kendővel, piros gyertyalángként lobogó sállal,

aztán a juhtúrót áruló tót jött mezítláb, hátán fenékig érő szagos faputtony,

mintha az lenne háta púpja, a sárga fabordás puttonykosár-asszony,

aztán a pöcegödrös jött, a baromfiudvar klozetjából a sűrű-híg ürüléket kimerte

moslékosvödörrel, s a kis kertben a szétterített sarat a földdel összekeverte,

s büdös volt ő is, meg a föld is, meg a levegő is, mint a Kárhozat,

a légy nyüzsgés-ingben illatozó szar-vitéz, a nagy bűnéért áldozat,

aztán a meszes jött gumikerekű doboz-szekérrel, izzadton kiabálva,

„meszet vegyenek, nyers meszet", s a mészrögök, mint a krokodil háta,

8