Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 11. szám - Novák Anikó: Megsimogatni a szétszórt lapokat (Tolnai Ottó: Grenadírmars, egy kis ízelt opus)
sítandó forma, az én-elbeszélő az Új Tolnai egyes szócikkeinek megírásán dolgozik, e munkájához végez pontos gyűjtéseket. Olyan fogalmak megmagyarázására törekszik, amelyek a régi Tolnaiban nem szerepelnek, vagy leírásaik nem megfelelőek. A szerző komoly stúdiumokat folytat a pufajkáról, a Lídia bélésről, a tojásról, vagy éppen az orchideáról. Ez az elbeszélői attitűd ismert és jól körülhatárolható szöveghagyományba illeszkedik, gondoljunk csak Danilo Kis enciklopédiák iránti fokozott érdeklődésére. Ezt a szótárírást tekinthetjük abszurd feladatnak, olyan szenvedélynek, amelyből nincs hiány a kötetben. Az elbeszélő által vállalt abszurd feladatokról bővebben egy vonatát kapcsán is olvashatunk. A narrátort azzal bízza meg egy idős ember, hogy a Keleti pályaudvarnál ébressze fel, érintse meg a térdkalácsát: „életem nagyrészt ilyen abszurd vállalások teszik ki. Állok, ülök a vártán valami semmis abszurd feladat közepén. Persze, közben egyáltalán nem gondolva, hogy a dolog tulajdonképpen abszurd, sőt majd mindig úgy érezve, végre egy reám szabott feladat, egy méltó megbízatás, küldetés, magasztos szerep, amelyhez igazodva ugyanakkor életem is határozottabb vonásokat fog kapni, mutatni végre" (273-274.). Ide sorolhatjuk a bélyeggyűjtést, a pompeji filatelista nagy szenvedélyét, de az egyéb tárgyakra vonatkozó gyűjtőszenvedélyt is, továbbá a szakosodást az azúrra, a flamingókra, a különféle csipkékre, vagy éppen a csecsen képzőművészetre. Mindezek az alkímia részét képezik, olvasható a Mikor pedig című szövegben. Tolnai alkímikusként kezeli a számára fontos anyagokat (a Grenadírmars meghatározó anyaga az ólom és az ón), színeket, hogyha nem is aranyat, de valami teljesen újat hozzon létre belőlük. Az alkímikusi műhelyből pedig nem hiányozhat az ólomkötény, ami mindentől megvédi viselőjét. A könyv címe a Monarchia világát idézi úgy, ahogyan a „Monarchiából itt felejtett" állomásépület is. Viszont a grenadírmars itt nem jelenti az e kontextushoz kapcsolódó krumplis tésztát vagy a gránátosok indulóját. Ételként csak a címadó kisprózában szerepel, ám ott is tejfölös krumplilevesként. Ha tovább keresgélünk e kifejezés után, el kell hagynunk a kulinária világát. A Pipacs nőtte be a vakvágány közét című írásban a grenadírmars a tűzoltózenekar által egyszer eljátszott induló. A Dögkútban pedig tovább gazdagodik e fogalom jelentése, mint elleninduló tűnik fel („egyszer csak valóban úgy tűnt, felhangzik az a lágy, nyúzott elleninduló, ahogy te mondtad, ellen-Radetzky, amit ti egyszerűen csak grenadírmars- nak neveztetek magatok között..." 182.). A zenemű a tűzoltózenekar dobjára húzott frissen nyúzott kutyabőr miatt nem lehet igazi induló, ugyanis „még meleg, lágy bőrön képtelenség megadni az indulóhoz a ritmust, egyszerűen nem lehet végigpergetni egy marsot" (182.). A még meleg kutyabőr oda nem illő eleme a dobnak. Ilyen dolgokkal gyakran találkozunk a Tolnai-szövegekben, sőt a szereplők, az infaustások is furcsa, módszeres, különc alakok. Ahogyan az Áruház-novellákban az áruház krónikása is elfeledett, korszerűtlen tárgyak után kérdezősködik, ugyanígy akarja a nagyapa megmutatni unokáinak a búzavirágot, amit a gyerekek még sosem láttak, de a hibrid búzában már nincsen búzavirág. A letűnt korok tárgyainak erejéről tanúskodik a Tetemes lehetett című rövidpróza, amelyben a szatócsbolt államosítása után egyedül megmaradt kék selymet igazi rituáléval időnként elővették, lemérték, tervezgették, hogy mit készítenek belőle, de végül nem szabdalták szét, mivel egy végben volt a legszebb, csak úgy tudta visszaidézni a múltat. A múlt visszahozása, sőt még térbeli utazás is fűződik egy másik tárgyhoz, Gerhard Richter Velence-képéhez, amely a könyv fedőlapján szerepel. A festmény Berlinből a zentai Tisza-part ezüstolív párájába varázsolta az utószó íróját, összeköti Berlint Zentával, az elbeszélés jelenét a múlttal, az ifjúkorral. Az utószó írója hangsúlyozza, hogy e kép azokhoz a régiókhoz, tiszta és nyers terrénumokhoz röpítette vissza, amelyekhez a kötet kisprózáiban próbált visszatérni. Az Osztrák-Magyar Monarchia és „Nagy-Jugoszlávia" idéződnek fel a Grenadírmars ban. Okanizsa, a Járás, az Adria, Palicsfürdő, Orbánfalva a meghatározó helyszínei a történeteknek, de az utazás is fontos szerepet kap, Berlintől 107
