Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 11. szám - Novák Anikó: Megsimogatni a szétszórt lapokat (Tolnai Ottó: Grenadírmars, egy kis ízelt opus)
Japánig sok állomást érint az elbeszélő. Az egyik alkalmi szövegben Kishegyesről, és általában a mikroközösségekről, „fájkisközségek"-rő\ olvashatunk: „a semmis dolgok, helyszínek a nulla fokon egy váratlan pillanatban: átfordulnak -és a túloldalon, a negatív oldalon, csodálatos világként létezni, működni kezdenek" (336.). Ugyanígy működnek, fordulnak át az írás nulla fokán Tolnai helyszínei. Egyik ilyen csodálatos világa a Járás, amely műveiben folyamatosan visszatér. E különleges helyet a tenger határozza meg, a járásiak mindig nagy izgalommal kérdezik a vízmérőtől, hogy a tenger szintje alatt vagy felett leledzenek-e éppen, olvashatjuk a Valóságsó című ciklus egyik írásában. E ciklus a kötet heterogenitásában valamiféle egységet jelent. Mintha egy regény szétszabdalt részleteit, forgácsait olvasnánk, felfedezhetőek bizonyos ok-okozati összefüggések és egyfajta kronológia is. Már a ciklus címe is utal a valóságshow-k világára, de az konkrétan is megjelenik. A hősök a szerbiai Big Brother három szereplőjének halálos kimenetelű autóbalesetéről beszélgetnek. A valóság visszavágott, állapítja meg a hírrel kapcsolatban Kis Hergel, ám Amadeó szerint ez nem a valóság, csupán annak a sója. Ezzel szemben Tolnai hősei a valóság részei, ők nem vétetnek ki saját közegükből, hanem éppen egyszerű hétköznapjaikban leshetjük meg őket, csupán részleteket láthatunk az életükből. Olyan semmis ügyek foglalkoztatják őket, mint egy rejtélyes madárfészek a gangon, egy titokzatos hárfakoncert Palicson, vagy az, milyen tintával vezethették a kivégzési jegyzőkönyveket a hóesésben, milyen színű a víz, miből készül a csiszolópapír. Amikor a Járáson idegen jelenik meg, mindenki figyeli lépteit, próbálják megtudni, kitalálni, ki lehet ő, mi járatban van. A rejtélyes idegen megjelenése a nulla misztikumával kapcsolódik össze. A kötet egy másik vonulatát képezik az irodalmi esteket középpontba állító szövegek. Legyen szó a müncheni közös felolvasásról Apti Bisultanov csecsen költővel, a beszélgetésről Berlinben a SÜDOST nagytermében, a budapesti fellépésről Erdélyi Hermina, Szorcsik Kriszta és Mezei Kinga színésznőkkel, a szerző mindegyikről mint élete legszebb irodalmi estjéről ír. Sőt egy egész könyvet szeretne szentelni ilyen jellegű írásainak. Az irodalmi élet effajta megnyilvánulásai nem jellemző témái a szépirodalomnak, Tolnainál mégsem hatnak furcsán. Nem maga az esemény a legfontosabb, sokkal inkább a készülődés, a gondolatok, motívumok összeszedése. A müncheni est kapcsán a kisebbségi létről, a csecsen kérdésről, valamint a Tolsztoj műveiben megjelenő csalogányokról gondolkodik el a szerző. A berlini esten, amelynek leírása Életem legszebb irodalmi estje cím alatt jelent meg, a költő helyett a közönség kapta a főszerepet, a feleség és főleg a nagyra becsült, kifinomult irodalmár, Bora Cosic. A felolvasó úgy érezte, Berlin a lábai előtt fekszik, ezért jött Berlinbe. A hivatalos részt hajnalig tartó meghitt beszélgetés követte életről, halálról. Itt olvasható a srebrenicai asszony korábban már említett megható visszaemlékezése is, amely méltóképpen koronázza meg a rendkívüli irodalmi estet. Az Ómama egy rotterdami gengszterfilmben prózai párjának szánt Grenadírmars olyan sokrétű, gazdag könyv, hogy talán minden rétegét, apró részletét csak A mestergerenda című elbeszélés egyik szereplőjének módszerével tudnánk teljes mértékben feltárni, ha a lapokat a szőnyegre szórnánk, megsimogatnánk őket, majd sorba raknánk az összevissza kevert, gyűrött papírokat. (zEtna, Zenta, 2008) 108
