Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 11. szám - Novák Anikó: Megsimogatni a szétszórt lapokat (Tolnai Ottó: Grenadírmars, egy kis ízelt opus)
Novák Anikó Megsimogatni a szétszórt lapokat Tolnai Ottó: Grenadírmars, egy kis ízelt opus „megtörténni minden csak akkor történt meg igazán, ha a Mozdonyban elő lett adva, el lett mesélve erről is, meg arról is, számtalanszor" (Tolnai Ottó: A csuklyás) Tolnai Ottó legújabb kötetét leginkább két alapvető tevékenységgel jellemezhetjük: az egyik a megfigyelés, a másik a mesélés. Alig találunk olyan szöveget a könyvben, amelyben ne olvashatnánk arról, hogy az elbeszélő jól megfigyelte a másikat, vagy valamilyen tárgyat, hogy elhelyezze saját galériájában, majd mindezt továbbadja valakinek. A hősök mesélőkedve, történetéhsége mindvégig töretlen. A Szőrös című rövid történet elbeszélője szinte jobban várja a piacról a kofák legújabb történeteit, mint amit a felesége vásárolt. A semmis restiként emlegetett Mozdonyban pedig akkora ereje van a mesélésnek, hogy úgy tartják, csak az történt meg, amit ott elmeséltek. A kötet legmegrázóbb történetét is az egyik szereplő meséli el egy berlini irodalmi est után. Razija, a bosnyák asszony a srebrenicai mészárlást eleveníti fel, a véres eseményt az átlőtt tőgyű tehénke hatalmas legördülő könnycseppje teszi igazán megrendítővé. A figurák beszéltetése, a beszámolók meghallgatása, kommentálása olykor áttekinthetetlen többszólamúságot teremt, de beszélhetünk a szerzőség viszonylagosságáról, fiktív többszerzőjűségről is. Tolnai alteregóinak, infaustusainak ajándékozza az egyes kisprózákat, erről a gesztusról a következőket olvashatjuk: „Hőseimmel ugyanis ilyen kis szövegeket szoktam íratni, még ma is gyakran íratok velük ilyen semmis kis szövegeket, hogy valamiféleképpen elhatárolhassam magamat tőlük" (35.). A mestergerenda című elbeszélésben véleményezett novellát „valójában Kafga Feri írta Jonathán szemével Barnabásról” (67.), de Kafga másutt is feltűnik szerzőként, Hol süt a nap, hol havazik című Berlinben írt szövege beágyazódik a Mert dugványt is akar című novellába, az Életem legszebb irodalmi estje című szövegben pedig az a kétely merül fel, hogy a szerző helyett Kafga Feri jött el Berlinbe, lépett fel, és az író csupán az ő feljegyzéseit tisztázza, nem a sajátjait. A szerzőség tisztázatlansága mellett a kötet és egyben Tolnai írásmódjának egy másik jellemzője is Kafga Ferivel kapcsolatban fogalmazódik meg: „sosem lehetett pontosan tudni, mit is olvas valójában, mit csempész a szövegbe, mire is variál valójában" (36.). Az És Franck című kisprózában is az elmesélés mozzanatának van fontos szerepe. Az elbeszélő „a lehető legrövidebb formában" mondja el egy író történetét, ami valójában lecsupaszított novella- vagy regénykezdemény, tömör, vázlatszerű, mint a Grenadírmars legtöbb szövege. Mondhatnánk azt is, hogy olyanok, mint a Döglött mustár vonatjegyre karmolt vakszövege, amely nem tűri a bővítést, vagy mint egy lexikon szócikke. A lexikonok meghatározó hivatkozási alapul szolgálnak a kötetben. A Tolnai Világlexikona mellett A magyar fűszerkereskedő lexikona és Apáczai Csere János Magyar Encyclopaediája is feltűnnek. Egy helyen azt is olvashatjuk, hogy „úgy kellene írni, mint a Tolnai. Nem pedig így. Mint ahogyan az ördög ír cérnájával, gubancosán" (151.). A lexikon kitűzött cél, megvaló106
