Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 11. szám - Zalán Tibor: Tóth László fordított zuhanásai (tűnődés-forgácsok)

végbelemben,

miként a Teremtőé matathatott Ádám formázása közben a végtelenben,

a világot s benne őt is - legalább filozófiai értelemben - azért még én teremtem.

A kötetet egy nyelvkritikai, illetve, talán, egy pszeudo-nyelvkritikai tanulmány zárja, mely valamennyire rímel is a könyvbemutatóm nyitó gondolataira. Talán így lesz kerek, ami nem annak indult, és nem is készült annak. Ebben a tanulmányában a költő, mint annyian mások, csak máshogy, mint Malevich a fehér négyzetéhez a fehéren, Brook hírhe- dett üres teréhez, eljut az üres papír irodalmi alkotásként létezéséhez, ahhoz, hogy az üres papír valójában nem üres, mert rajta van a nyelv előtti vers, létezőén és megragadhatóan, átadhatóan, „A nyelv előtt cím alatt tehát új verseim vannak - írja. - Mert ezek a verseim vannak. Nem rendeltem hozzájuk szavakat, formát, nyelvet - önmaguk szó, forma, nyelv előtti állapotát tükrözik. Az üres tér drámája mellé íme az üres sík drámája. Az üres teret be kell játszanunk, az üres síkot tele kell írnunk az életünkkel." Ámen.

105