Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 11. szám - Szuromi Pál: Egy ördöngös konstruktőr (Schéner Mihály művészi metamorfózisai)
Hogy honnan ez a szembeszökő metamorfózis? A művész méltatói alkalmanként a pop-art hatásokból vezetik le a népművészeti tematikák intenzív felbukkanását. Csak ezt kissé erőltetettnek érzem. Tény viszont, hogy a Svédországban is megfordult alkotó megannyi míves, népies és tartalmas faplasztikával szembesült. Amelyek jó része a vikingek históriájához kötődött. Valószínűleg innen jött a felismerés: akkor nekünk sem kell eltitkolnunk historikus, plebejus, népi gyökereinket. Hisz az önazonosság mégiscsak alapkérdés. Más lapra tartozik, hogy a dogmatikus kritika ezúttal sem tapsolt Schéner látványos pálfordulásának. Inkább korábbi expresszív felfogásához próbálták visszavezetni. Annál is inkább, mivel nálunk a 70-es esztendőkben valósággal mozgalommá duzzadt a nép- művészeti forrásokból töltekező alkotók serénykedése (1.: Utak a népművészetből, Vonzások és választások című átfogó vándorkiállításokat). A nyomatékos példákat természetesen Vajda és Komiss munkássága szolgáltatta, ámbár a kultúrpolitikát ez sem feszélyezte. Ok kimondottan nacionalista elhajlást észleltek e törekvésekben, így a tárlatsorozatot hamarosan betiltották. Schéner Mihály azonban eltökélten folytatta folklorisztikus bázisú művészi tevékenységét. Míg az egyik oldalon lírikus könnyedségű, karcos és jelszerű pásztor- és huszárképek kerültek ki műhelyéből, addig a másik térfélen faanyagokból, fémekből és textíliákból is létrehozta sajátos tematikájú, szerkesztett expresszivitással kiképzett műveit (pl. Subás pásztorok, Piros huszár, Törvénytábla, Posztókotlós, Dorottyás kocsika). S mindezek hátterében legfőképp szecessziós, organikus szemléleti beállítottsága munkálkodott. Ha megfontoljuk: e békési, medgyesegyházi származású mester több ponton elválik hasonló felfogású társaitól (pl. Kátai Mihály, Halmy Miklós, Csutoros Sándor, Kalmámé Horóczi Margit, Illyés István, Bolmányi Ferenc, Kő Pál, Porkoláb Sándor). Nem elég, hogy egy rendkívül nyitott, sok műfajú és szeriális hajlamú szerzővel van dolgunk, de tőle a játékos, ironikus és extrém formaképzés ugyanúgy elválaszthatatlan. „A játék Isten mosolya" - hirdeti eltökélten, miközben elkeseredetten fürkészi a hazai környezet- és játékkultúra siralmas helyzetét. Minthogy nagyrészt csak toldozást-foltozást meg bóvlidarabokat lát majd mindenfelé. Innen származik, hogy Schéner életművében megannyi művészi igényű játéktárgy is helyet kér magának, kezdve az eligazító jelzőtábláktól egész a mobil szélkakasokig és a különféle praktikus eszközökig. Azt is mondhatnám: ezzel a gyermeki világ, a játékkultusz nemzeti lokalizálását feszegeti az alkotó, méghozzá teljesen indokoltan. Elvégre kár lenne tagadnunk: egy globalizált földgolyón még inkább tétje lesz az eljövendő generációk kulturális és szellemi identitásának. Persze termékenység ide, játékosság oda: Schéner Mihály munkásságából a kiugróan rangos, korszakos jelentőségű remeklések sem hiányoznak. Már az is rendhagyó, hogy izgalmas, talányos textilplasztikáival egy új műfajt teremtett. Aztán fa- és fémobjektjeiből is jó néhány időtálló, kiérlelt mestermű született (pl. Agyrabló, Huszárok, Kultikus kéz, Kézrelief, Hüvelykujjam vadászni ment, Csepűrágók, Bohóckocsika). S ha már a komikum, a bohóckodás példázatait érintem, akkor a művész karneváli képeit is érdemes szóba hozni. Hisz előszeretettel vonzódott e vásári vonzatú, paradox fejhalmazokból szerveződő expresszív, groteszk tematikához. Mintha számára az őszinteség-képmutatás alternatívája perdöntő fontosságú lenne. Különben itt is kiderül: az alkotó korántsem bírt teljességgel hátat fordítani a mesterétől örökölt kolorisztikus szenvedélynek és a komponáló fegyelemnek se. Másrészt Oscar Wilde elmés felismerése is ide kívánkozik: „Ha az emberek szájából hallani akarod az igazságot, adjál rájuk álarcot." Úgyhogy a derűs életszemléletnek igenis komoly, tetemes ára van. Ne feledjük: a karneváli eszme valójában a középkor találmánya. Amivel a jámbor, hétköznapi halandók egy-egy röpke lehetőséget kaptak ellenszenves uraik, feletteseik és körülményeik büntetlen kigúnyolására. A parabolikus maskarák tehát a mindenható 90
