Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 11. szám - Szuromi Pál: Egy ördöngös konstruktőr (Schéner Mihály művészi metamorfózisai)

nevetés ünnepét jelentették, s vele együtt az emberi szabadság és demokrácia illúzióját is felvillantották. Mivel kiengesztelő szelepekre, szemfényvesztő „cirkuszi" mutatványokra úgyszólván minden korszakban szüksége volt a hatalomnak. Nos, Schéner Mihály jelenlegi grafikáit sem bírom túlságosan elszakítani e fanyar, etikus és karneváli szemlélettől. Nem nehéz észrevennünk: ezúttal is ördögies képzetű vagy bohócsipkás alakok jelentkeznek a felületeken, nem beszélve az állatias és mechanikus vonzatú extravagáns figurákról. Amelyek sorra-rendre a nyugtalan elmozdulások, kitárulkozások, egyben a kifelé mutogatások stádiumait érzékeltetik. Tényleg: Gulácsy Lajos is pont a felvillanyzó karneváli témákban talált rá önmaga összetett lényének szabadabb megfogalmazására (pap, bohóc, netán bölcs?).

Annyi bizonyos: e hiperérzékeny, sok műfajú művész tevékenységében a rajz, a grafika felfokozott jelentőséggel bír. Ugyanúgy hétköznapi, mindenes és alapozó szerepű, miként az átvezető, sőt ünnepi funkciókat is felvállalja. Nem csoda így, hogy nála a kalligrafikus finomságú, légies vonalfutamok éppúgy megjelennek, akár a vaskosabb, robusztusabb hatású mintázatok. Amint ez itt is megfigyelhető. Mégis megkapóan friss, dinamikus és talányos alakvariációkkal szembesülhetünk. Ennélfogva a Schéner-műveket aligha tudjuk pontosan szavakba önteni. Bár így is kiderül: többnyire ironikus, expresszív és szürreális figurációkat teremt, amelyeken időnként a méretes, túlhangsúlyozott fejformák a szembeötlők. Ez pedig többek közt azt jelenti: a művész szemléletében a gyerekrajzok keresetlen, őszinte és suta bájának érdemleges becsülete van. A kicsik nemigen studíroznak a kifejezés pontosságán, eleganciáján: számukra az önkivetítés belső igazsága az érdekes.

Mert az apró gyerekek is a képírók táborába tartoznak.

Az idős mester egyébként fantasztikus egységet tud létrehozni a legkülönfélébb emberi és tárgyi motívumok között. Egyik rajzi látomásán mindenesetre ellentétes nemű, duális kobakú személyiséget állít elénk. Akárha nem létezne színtiszta férfias vagy nőies mentalitás. Máshol meg a pajzán, erotikus incselkedések nyomulnak előtérbe. A Lepkevilág szétvetett lábú nőalakjáról például eszünkbe juthat a Zsuzsanna és a vének klasszikus szituációja. Szóval: a kukkolás, a leselkedés huncut helyzeténél vagyunk. Ahogy a „dudulis" kép cigis főszereplője is méretes, szinte dombos léptékű mellformákkal van ellátva. És csakugyan: itt is feltűnnek a növénymintás, mintegy az őstermészetre visszautaló képelemek. Másfelől azonban e figurális víziókba alkalmanként a stilizált, mértanias formaképletek is beépülnek. Vagyis nem csupán a rajzi ötletek hatnak a tárgyak, a plasztikák megszületésére, de ez fordítva is éppúgy működik.

Szó, ami szó: Schéner Mihály rendkívül intenzív, sokrétű és rangos munkássága az idő sodrásában végül is többé-kevésbé a helyére került. Ugyanúgy respektáljuk érdekes, rendhagyó és analitikus könyveit (pl. Diabolikon, Játék-fundamentum, Kézkivirágzások), amint köztéri plasztikáinak, kiemelkedő művészi díjainak és életműve egészének is csak-csak örülünk. Ennek dacára bizonyos tartozásaink is vannak a mesternek. Ha történetesen rajtam múlna: én egy színes, teres, változatos és autentikus Schéner-játszóteret létesítenék Békéscsabán vagy Budapesten. Hisz a névadónak sem lenne ellenére, ha még nyilvánvalóbbá válna a magasságos Isten humanitárius „mosolya".

91