Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 11. szám - Szuromi Pál: Egy ördöngös konstruktőr (Schéner Mihály művészi metamorfózisai)

is ott voltam e kötet premierjén, dedikációt is kértem az ünnepelttől. Aki szignója fölé önmaga portréját is rögvest, kéretlenül és remekül odabiggyesztette. Ekkor villant belém: Schénemek alighanem a rajz az igazi anyanyelve. így hát egy vérbeli, állhatatos képírót tisztelhetünk benne.

Képírói metódus? Ez közel sem azonos a szokványosabb képrajzoló, képteremtő mentalitással. Igaz, mindkét művésztípus lényegében a szemével falja fel a világot. Csak az előbbi alkat nemigen bírja szőröstül-bőröstül bekebelezni a különféle benyomásokat: valahogy nem képes amolyan brutális „gyilkosságra". Mindig szüksége van egy-egy eleven tónusra, egy-egy életszerű mozzanatra. Akárha egyféle gyermeki lelkűiét is ott fészkelne benne. Miként az egyiptomi hieroglifák sem távolodnak el túlontúl a konkrétabb érzéki jelenségektől. Idegen tőlük a tudálékos magaslati pozíció: a későbbi nyelvekre jellemző absztrakt elvontság. Aztán a népművészet formateremtő, díszítő gyakorlatában is tetten érhető e szelíd, emberközeli magatartás. Úgy alakítják napkorongos, virágmintás és figurális ritmikáikat, hogy bennük a létezés ciklikus mozgásrendje éppúgy felfedezhető, akár a heterogén dolgok szürreális összetartozása. Schéner Mihály is egyszerre narratív meg térkonstruáló egyéniség.

Eredendően csak festőnek készült, semmi másnak. Hogy emellett időközben mégiscsak plasztikus, keramikus, textiles, játéktervező - vagyis univerzális művész lett, ennek érdekes, tanulságos a históriája. A pályakezdő Schéner mindenesetre látszólag merészen elrugaszkodott főiskolai mesterétől, Rudnay Gyulától. Hisz a hatvanas évek elején a kihívóan újító, progresszív hangú expresszív, tasiszta és absztrakt törekvésekhez kötődött. Majd szenvedélyesen vonagló, fájdalmas szépségű és fanyar emberlátásával hamarosan ott volt a hazai piktúra élvonalában (pl. Vigasztalás, Kiütés - kivirágzás, Akt, Akombákom). Sajnos a kortársi kritika jóformán semmit sem érzékelt az alkotó őszinte, invenciózus kitárulkozásából. Ezért képletesen a földbe döngölték - jó néhány tehetséges pályatársával egyetemben. Amiből aztán keserves emberi, művészi traumák keletkeztek (depresszió, pályaelhagyás, külföldi próbálkozás). Schéner Mihályt mégsem hagyta cserben Fortuna szelleme. Egy londoni műkereskedő felismerte képességeit, határozottan felkarolta, így egy hosszabb nyugat-európai tartózkodással folytathatta pályafutását.

Mi van viszont akkor, ha nincs ez a jószemű angol műgyűjtő?

Aligha kétséges: néha a szerencsés véletleneken múlik életünk alakulása. Bizonyára Schéner pályája is másféle arculatot nyert volna, ha elmarad ez a magvas, felvillanyzó külföldi tájékozódás. Mert itt a legautentikusabb művészi tendenciákkal közvetlenül szembesülhetett, kezdve az absztrakt expresszionizmustól, a pop-arttól egész a lettrista vagy újkonstruktivista felfogásokig. Nekem az a meglepő: ez az ízig-vérig szubjektív, karakteres alkotó milyen feltűnő gyorsan, szisztematikusan befogadta a legkülönfélébb formai, technikai sugallatokat. Neki Pollock zabolátlannak tetsző fergeteges drámaisága ugyanúgy sokat jelentett, akárcsak a Mondrian nyomdokain építkező Nicolas De Staél kolorisztikus fegyelme (pl. Foltok, Antropomorf konstrukció). Ami annyit tett: a művész néhány esztendő leforgása alatt szinkronba került a legprogresszívebb nemzetközi trendekkel.

Itt azért egy sajátos határmezsgyén vagyunk. Minthogy az elvont, artisztikus és nonfiguratív tolmácsolás markánsabb térnyerésével egyre inkább csak a szubjektív töltetű formai princípiumok éltették az alkotó munkásságát. Innentől ilyenképp akár egy szűkebb, specifikusabb stiláris útvonalon is járhatott volna, ahogy ez másoknál is előfordult. De nem. A hatvanas esztendők végétől Schéner Mihály munkásságában egy jelentős tematikai, szemléleti fordulatot tapasztalhatunk. Felfedezte magának a hajdani huszárok, az egykori vásározók vagy a mézeskalácsok dekoratív, népies képzetkincsét, s ezzel a hazai folklór - egyben gyerekkori élményei - nyomába szegődött. Más szóval: egy archetipikus, kollektív témakör modem szószólója lett.

89