Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 11. szám - Szuromi Pál: Egy ördöngös konstruktőr (Schéner Mihály művészi metamorfózisai)
Szuromi Pál Egy ördöngös konstruktőr Schéner Mihály művészi metamorfózisai A meglepetések mestere. Neki a nyugtalan igazság- és identitáskeresésben leledzik a tényleges állandóság. A múlt században még leginkább gesztikus erejű expresszív képeivel, majd népi gyökerű festészeti meg plasztikai műveivel keltett feltűnést. A közelmúltban viszont egy posztimpresszionista templomkollekciót állított a publikum elé. Mintha a kilencven felé közelítő művész egyre jobb kapcsolatban szeretne lenni a magasságok urával. Másfelől a Forrás szerkesztője nemrégiben egynéhány robusztus, könnyed és játékos Schéner-grafikát küldött a részemre, mintegy jelenlegi írásom motivációjául. Csakhogy az egyik kép figuraszövevénye mellett máris azt olvasom: pofa be. Ami elég profán, katonás figyelmeztetés. A következő rajzon ellenben a kezek, lábak, mellek és virágelemek ledér körtáncát érzékelem. Ráadásul a szövegtoldalék is aranyos, minthogy: Jövel vágy - dudulis tavasz - csiklandó. Nos, ebből az archaikus, népies megjegyzésből akár ki is indulhatunk. Nem tehetek róla: kimondottan imádom az ízes, képletes és tősgyökeres zamatú kifejezéseket. Sajna kevés van belőlük, egyre kevesebb. Pedig a zöldszőnyegű, fűfrizurás kikelet pontosan most bontakozik ki előttünk, azaz húsvét tájékán. Néhány hete még szikár, szúrós képzetű facsoportokkal, egyben fázós, bebugyolált emberalakokkal voltunk körülvéve. Mostanra azonban környezetünk derekasan összeszedte magát. Hiába a sopánkodás, a világgazdasági válság: az élet normális menetét nemigen lehet vakvágányra vezetni. Jelenleg is színesednek, lombosodnak - dudorodnak a fák, amint a lányok, asszonyok is ledobták magukról nehézkes bundáikat. Tényleg: aki a dudulis tavaszt emlegeti, az nem csupán a melengető fényre vagy a madarak csivitelésére lehet kiéhezve. A csudát. Inkább egy forma- és emberközpontú személyiségről kell tudomást vennünk. Maillol is a telt, gömbölyded figurákban látta a létezés esszenciáit, nem is szólva a zseniális Tóth Menyhértről. Aki egyébként Schéner Mihály jóravaló cimborája volt. Lám, a barátok formaképzetei azért titkon összekacsintanak. Amúgy az ízes, rusztikus szójárású művész az írókkal, költőkkel is szívélyes, bensőséges kapcsolatban áll. Becsüli, szereti őket, mint afféle közeli, mentális rokonait. S ez a vonzalom többé-kevésbé fordítva is érvényes. A kiváló Nagy László történetesen vitális, fergeteges verset szentelt az ördöngös, kalapos, süveges és sipkás alkotónak, ahogy Juhász Ferencet is csak-csak megfogta a Kéz-variációk sorsszerű, kozmikus sugallata. De van itt egy közelebbi esemény is. A mester nyolcvanadik születésnapjára ugyanis színes, élvezetes költői antológia látott napvilágot, amelyben tizennyolc érdemes poéta műveit olvashatjuk. (S. M. virágtára, Szakolcay Lajos (szerk.), Bába Kiadó, Szeged, 2003). Magam Szuromi Pál írásával a közelmúltban elhunyt Schéner Mihályra emlékezünk. (A Szerk.) 88
