Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 11. szám - Zelei Miklós: Összeszikráztatni különböző életeket (Beszélgetés Podmaniczky Szilárddal)
egy kis katalógust, és végiglapoztam, hogy milyen sulik vannak. Addigra a szüleim már Cegléden laktak, és Cegléd—Szeged, ez nagyon könnyen járható vonal volt. Könnyebben, mint mondjuk Cegléd-Pécs, vagy bármi más. Édesapámmal mentünk Szegedre, mikor felvételizni kellett. A felvételin föltettek egy kérdést, hogy mondjon speciális négyszögeket. Addigra én már integrálszámítástól kezdve mindent tudtam a műegyetemen, és egyszerűen nem értettem, hogy mi ebben a ravaszság, hogy speciális négyszög. Csak annyit kellett volna mondanom, hogy négyzet vagy téglalap. De én nem számítottam már ilyen alacsony szintű kérdésekre, minekutána gúlát döftem gömbbe a térábrázoláson. így aztán majdnem nem sikerült a felvételi. Túl sokat tudtam ahhoz képest, amennyit kérdeztek tőlem.-Ez a szegedi tanárképző? Akkor már Juhász Gyulának hívták?- Igen. Emlékszem, hogy a felvételin valaki kinyitotta az ajtót, én segítőkészen el akartam kapni a papírlapot, amelyet le akart vinni a huzat, és a megrántott papírlappal elvágtam a tanár kezét. Ez volt a beugróm. De mit is akartam még elmondani a műegyetemről? Még volt valami... Ja, igen! A számítógépes esetem. Voltak ezek a magnószalagos tekercsek, akkor még ezzel működtették a számítógépeket. Én odáig jutottam el, hogy egy végtelen faktoriális programot föl tudtam írni, és ráengedtem a nyomtatóra. A végtelenségig kiírta a számok faktoriálisait. Le kellett állítani a rendszert, és onnantól kezdve nem engedtek be a számítógépterembe. Ennyit tudtam mutatni, hogy ennyire vagyok képes. Attól kezdve valahogy nagyon-nagyon ellenségeimmé lettek a számítógépek. Az első 286- os számítógépemet úgy vásároltam meg, hogy előtte hozzá kellett szoknom, hogy tudok én ember módjára is bánni a géppel. A műegyetemen megint e nem tudásommal szembesítettek. Olyan tudást feltételeztek rólam, hogy tudok programot írni, tudok mindenféle számítógépes nyelven beszélni. Közben meg nem! A főiskolán végre elkezdődött egy viszonylag könnyebb élet. Kiderült, hogy amit az egyetemen fél év alatt tanultam, abból én a diplomáig simán megélek a főiskolán. És elkezdtünk tanulni pszichológiát is. Ha jól emlékszem, harmad- vagy negyedévben átjártam az egyetemre filozófiát hallgatni.- Az indexedbe is bekerült?- Nem, csak magánalapon. Különórákon elkezdtem angolt tanulni. Szegeden találkoztam először azzal, hogy a korombeli srácok között vannak, akik hasonlóképpen gondolkodnak és írnak, és az írásaikért még pénzt is kapnak. Akkor volt ott a harmadkoros társaság, Kurdy Fehér Jancsi, Darvasi Laci, Háy Jancsi, Csuhái Pista, Szíjj Feri, Hévízi Ottó, Takács Jóska, Meggyesi Gabi, Fuchs Lehel, Balog Jóska és Ágnes is. Az írás igazából akkor kapcsolódott be az életembe, és ekkor kezdtem el irodalmat az írás felől olvasni. Ami honoráriumot kaptam, abból azonnal Pestre utaztam, két nagy sporttáskával végigjártam az antikváriumokat. Volt úgy, hogy hetekig ki se mozdultam otthonról, folyamatosan olvastam.- Ez az otthon mit jelent?- Ez az otthon egy albérletet jelentett.- Hol? Újszeged, régi Szeged?- Oh! Újszeged, Alsóváros, Fölsőváros. Körülbelül húsz helyen laktam.- Végiglaktad Szegedet? Melyik a legemlékezetesebb hely?-A Rózsafa kocsma mellett volt, udvari lakás, ahol cserépkályhával fűtöttünk. Téli időszakban, hárman laktunk ott, valamelyikünknek mindig otthon kellett maradnia, hogy fűtsön, ne fagyjon meg minden körülöttünk. Érdekes tapasztalatok gyűltek... Három hónapig lakhattunk ott. Először azt mondták, hogy tovább, de arra kellett nekik a pénz, hogy a gázfűtést 58
