Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 11. szám - Zelei Miklós: Összeszikráztatni különböző életeket (Beszélgetés Podmaniczky Szilárddal)
a hátuljára és bevittek a laktanyába. Amikor leszereltünk, ugyanez a tíz ember ült a teherautó hátulján, de akkor épp a hajnali sötétségben hoztak ki az állomásra bennünket. Akkor úgy éreztem, hogy el se telt az egy év, csak fordultak velünk, hoztak-vittek bennünket. Valami olyan életvágy ébredt bennem, hogy mindent akarok, de azonnal, amit egy év alatt elmulasztottam. És mindenben mást. Fordítva hordtam a farmernadrágomat. Hátul volt a slicc. Akkor növesztettem meg igazán először a hajam, hátközépig ért. Bevadultam egy kicsikét. Ja. Nyár végén, augusztus végén vonultam be, és azt hiszem, valamikor augusztus elején szereltem le.- És jött a műegyetem ?- Rögtön jött a műegyetem, ahol tovább tartott ez a vadító hangulata az embernek. Kollégiumban laktam, Münnich Ferenc Kollégiumnak hívták, azt hiszem. A Petőfi híd budai hídfőjénél, jobbról volt a kolesz, most újították föl. Az utcával párhuzamos, nagyon hosszú épület. Próbálgattam tanulgatni, de ugyanazt éreztem, mint a gimnáziumban, ott már olyan pacákok voltak körülöttem, akik már számítógépen dolgoztak akkor. Én meg még nem is láttam számítógépet! Úgyhogy itt megint egy iszonyú versenyfutásba kellett volna kezdeni, de úgy éreztem, hogy ez már nem az én dolgom, ezt én már nem akarom csinálni. Azért belevetettem magam a tanulásba, nagyon sokat tanultam térgeometriából, s a többiből is próbáltam fölhozni magam. Félévkor levizsgáztam, de akkor elfogyott a szufla belőlem, és azt mondtam, hogy ezt nem. Nem tudom tovább csinálni. Ráadásul elkezdtem egyre jobban rálátni az életemre, hogy mi az én dolgom, ki vagyok én, és miket csinálok. És hát csavarokat rajzolgatni, úgy gondoltam, hogy nem igazán az én dolgom. Volt az egyetemnek valami lapja.- A Jövő Mérnöke?- Nem tudom, egyetemi lap, ahova leírtam egy-két esti bulinak a hangulatát. Meg nagyon vitatkozós csávó voltam akkoriban, mindenkivel leültem és kiforgattam a gondolataikból az embereket. Mindebből az következett, hogy egy szép tavaszi délelőtt bementem a tanulmányi osztályra, és azt mondtam, hogy kérem az indexemet. Merthogy abból a bizonyos geometriából, az volt a buktató tantárgy, a második évben következett volna gyakorlat, és oda a fölvett embereknek csak a hetven százaléka fért be. Harminc százalékot le kellett morzsolni. Tudtam, hogy engem nagyon le akarnak morzsolni. A legtöbb gyereknek valamilyen mérnök volt az apja, pályán voltak családilag is. Bulizni is én jártam a társaságból legtöbbet, nyilván voltak információk erről is.- Hol buliztatok?- Az E-Klubban. Akkor millió-egy házibuli volt Pesten, ezekre a helyekre jártunk el. Akkor szoktam rá a dohányzásra.- Új világ volt a pesti est?- Teljesen új. Nagyon-nagyon rossz volt eljönni onnan, nagyon hiányzott, de egy fél év múlva teljesen elmúlt. Már nem is emlékeztem arra, hogy kell közlekedni Pesten, rögtön elfelejtettem. Volt egy csoporttársam az egyetemen, aki szintén akkor hagyta ott, velem együtt, Paczolay Bélának hívják, filmrendező lett, egyedül róla vannak információim abból a társaságból.- Szegedre mentél. Hogy választottad?- A műegyetemen a matek-fizika mellett voltak olyan tantárgyak, mint a filozófia, pszichológia, és láttam, hogy engem inkább ezek a humán dolgok érdekelnek. De mivel márciusban történt, hogy föladtam az egyetemet, már nem éreztem magamban annyi kakaót, hogy fölkészüljek akár magyar szakra, akár filozófiára. Úgy voltam vele, hogy a matekfölvételit, azt biztosan meg fogom tudni csinálni, meg is csináltam. Kezembe vettem 57
