Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 11. szám - Zelei Miklós: Összeszikráztatni különböző életeket (Beszélgetés Podmaniczky Szilárddal)
vagyok. De ott csak a kórház volt, ahol megszülettem. A gyerekkoromat Ceglédtől huszonöt kilométerre, Pest megye legdélebbi csücskében, Jászkarajenőn töltöttem. Úgyhogy amíg el nem mentem a főiskolára, pontosabban az egyetemre, vagy el nem mentem katonának, addig Jászkarajenőn éltem.-Milyen volt Jászkarajenőn? Téeszvilág volt még. A szüleid hol dolgoztak?- Édesanyám a téeszben dolgozott, pénztáros volt. Édesapám pedig tanított abban az iskolában, ahol én tanultam. Majd pedig a pártban dolgozott, a falunak a párttitkára lett. Utána meg Cegléden dolgozott, azt hiszem, a járási pártbizottságon. Nagyon szép emlékeim vannak arról az időszakról. Ebből írtam is egy könyvet, ez az Idegpályáim emlékezete. Érdekes módon nagyon sokáig nem tudtam írói anyagként kezelni a gyerekkort, mert annyira közel volt. Aztán már egyre inkább. Nyáron horgászni jártam, parafadugóval, kanálisokban, öntö- zőcsatomákban lehetett kárászokat fogni, naphalakat, keszegeket. Focizni jártam.- Volt öcséd is.- Van öcsém is, kilenc évvel fiatalabb nálam, ő is a faluban töltötte a gyerekkorát, ahol télen pingpongozni jártam, volt egy nagyon jó tollaslabda-szakosztály, abban versenyeztünk. Eléggé nyüzsgős élet folyt ott akkoriban. Rengeteget sportoltam. Az olvasás is benne volt a pakliban, de nem annyira erősen, mint ahogy erről általában beszámolnak az írók, hogy végigolvastak egy nyarat. Benne volt az életemben, de nem az első helyen. Volt otthon könyvtárunk is, édesapám könyvtára, abból fantasztikus regényeket olvasgattam.- Nyári munkákra befogtak?- Dolgoztam például roncstelepi csavarszedésen, az általános iskola fölső tagozatában. Csavarokat kellett kigyűjtenem félreállított gépekből, alkatrészekből, vasdarabokból. Elképesztően szürreális munkák voltak. Egy hónapon keresztül dolgoztam egy ötszáz négyzetméteres csarnokban, tele volt polcokkal. Volt benne vagy kétezer polc, és nekem azokat kellett lefestenem. Egyedül.-Milyen roncsokból gyűjtöttél? Tankok, repülők?- Mezőgazdasági gépek meg traktorok, nagy vontatók. Tankok, harci eszközök nem voltak, csak ami a mezőgazdaságban tönkrement. Volt még egy másik döbbenetes melóm. A tehenészethez akartak utat építeni, de valami miatt félbeszakadt. Csak odáig jutottak el, hogy több száz köbméter kavicsot leszórtak az útra, és hát két év alatt megtelepedett benne a gyom. Az alföldön lett egy száz méter hosszú, két méter magas sóderrakás mint kilátó. Nekem az volt a munkám, hogy ebből tépkedjem a gyomokat egy hónapon keresztül, a tűző napon. Kint a pusztaságban egy tizenegy éves gyerek tépkedi a gyomokat.- Mit hozott ez a nyári munka?- Nagyon komoly, hatforintos órabérben voltam, és mint gyerek, hat órát dolgozhattam. Akkoriban volt az egyforintos meg az ötvenfilléres fagyi, tehát a napi keresetemből egész hónapban ehettem fagyit. Mindennap.- És szellemileg vagy lelkileg?- Én olyan gyerek voltam, aki mindig el tudta magát szórakoztatni. Énekeltem, gondolkodtam, fantáziáltam. A filmek jártak a fejemben, amelyeket korábban láttam, vagyis igazából nem zavart különösebben az, ha magamra hagytak. Bármivel elszöszmötöltem, mert járt az agyam. Nagyon jellemző volt például az, hogyha összegyűlt egy baráti társaság, mondjuk a lőtér dombjának a tetején, akkor körbeültük a focizáskor ledobott 50
