Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 11. szám - Géczi János: Veszprém-esszé
kertben állították fel, mielőtt a firenzei városháza udvarára került, s a magamé csupán másolatainak egyike. Veszprémről írni nem e könyvem feladata - szögezi le Bakony című műve elején, a tájékoztatóban a túlzások, azaz a mesék embere, Eötvös Károly. Szerinte ugyanis a Közép-Európa legnagyobb édesvízi tavára néző domb és hegyoldalak már nem lehetnek a Bakony részei, már csak azért se, mert hiszen hol van már a három Balaton nagyságú Bakony-erdő rengetege. Eleink el-elvitatkoztak azon, hogy a város mely tájegység része. Cholnoky Jenő leginkább fennsíki településnek látta, s mint kései tanítványa, munkái kiadója, magam sem gondolom másként. Cholnoky városlakóként értette ezt a helyet, a se nem úrként, se nem bolondként nagyzoló Eötvös pedig a nemesi kúriák vándorlakójaként. Én tudom, hogy Eötvös miért nem ismerhette Veszprémet. Veszprémben esténként nem lett volna mit csinálnia. Akkor itt ugyanis a házak lakói alszanak, vagy legalábbis úgy tesznek. Szürkület után valóban nincs mit tenni ezzel a hellyel. Az utcák kihaltak, még csak a kocsma irányába se tapogatózik senki ember, az egyetemisták a maguk klubjaiban duhognak, a színház nyitva is és zárva is, a szórakozóhelyek bezárnak, és a koncertek közönsége pontosan tudja, melyik hangnál esik ki egy hangjegy az első hegedűs kottájából. Társas körök sincsenek, a turisták pedig, mintha szellemjárta helyet éreznének, a sötétedéssel egy időben sietve menekülnek Balaton-parti szálláshelyükre. Amíg nem volt kertem, élveztem a belvárosban a magányos esti kóborlást. Találkozhattam menyéttel, tiszta fényű csillagot is láttam, hol üzekedőkbe, hol szeretkezőkbe is botlottam, ha betévedtem egyik-másik kivilágítatlan parkba. Ha benéztem egy-két lakásba, mert lehetővé tette az elhúzatlan függöny vagy a németalföldi, illetve sváb módit követő függönytelenség, képernyőkékben ázó bútorokat, mosónővé fakult asszonyokat és kék overalljukban hortyogó urakat láttam. Igaz, az emeleti lakásokba nem volt módon belátni. Eötvös Károly bejáratos a lakásokba, kihallatszik minden könyvfejezete mögül a polgári szalonok vagy udvarházak tisztaszobájának finom zaja, mely zaj akkor kél a ropogósra vasalt függönyanyagban, amikor éppen csak meglebbentik, hogy a gyorsan megszüntethető réseken kilessenek az utcára. Eötvös, akire hol néprajzkutatók, hol helytörténészek, hol egyéb toliforgatók hivatkoznak, de adatai hitelét nincs, ki kétségbe vonná. Kérdőjelezetlen tekintély. Hozzáértők szerint sokat tud a szűrkészítésről, a betyárkodásról, a nemes asszonyok házi titkairól és az otthonok rejtélyeiről, de magam nem ajánlom senkinek, hogy az ismét népszerű író állításainak, miután komolytalan, nagy hitelt adjon. Locsog. Olyasvalakit kellene ajánlanom, mint aki azt állítja: a Bakony a Drávával határos. Avagy: az arcom határos lehet egy felhővel. Ha nem is két, de tíz kézen meg tudom számolni, a veszprémi otthonok közül hányban jártam. Ezek között egyetlen kéz elég azok megszámolására, amelyeket valóban helyi családok teremtettek meg, közel harmincéves ittlétem egyelőre nem biztosíték arra, hogy érdemes legyek a helyi notabilitások mélyebb érdeklő26
