Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 11. szám - Podmaniczky Szilárd: A szőke galamb
ami megtetszik neki, akkor ne arra gondoljon, hogy majd még a virág is pénzbe kerül bele. Tudod, nem azért mondom, mert a sütemények között élek, de azok a férfiak, akik nem szeretik az édességet, azok semmire se jók. Gondolj csak bele, hogy csó- kolóznál egy olyan férfivel, aki nem szereti a süteményt? Ez olyan, mint a nőknél a virág. A nők a virágot, a férfiak a süteményt szeressék! A Balázs az úgy tudja enni a krémest, mint egy kisgyerek, még a gallérja is csupa porcukor neki, van, hogy este azon a kevés mellszőrén is találok cukrot. Jó ember ő, csak ezzel az összeköltözéssel az agyamra megy. El nem tudom képzelni, hogy két nagy bőrönddel ott áll a küszöbön, meg két nagy táska, öltöny a vállfán a vállán, meg a téli szőrmesapka kényszerből a fején, aztán azt mondja, szia, Mariinka, megérkeztem. Nekem te ne érkezzél meg soha, mert akkor elpunnyadsz, legyél te csak folyton úton valahová, az senkinek nem szégyen. Teljesen normális, hogy amikor beülünk egy presszóba a hétvégén konyakozni, akkor az asztal alatt megfogja a térdemet, és nekem a tarkómig fut a forróság, annyira megkívánom. De ha odaköltözne hozzám, egy, nem járnánk hétvégén konyakozni, kettő, nem fogná meg a térdemet, mert az előző nap már fogta. De ha jól bekonyakozunk, a legnagyobb malacságra is képes vagyok, csak zuhanyozzunk le előtte. Hát, gyereket azt még nem akarok, bár negyvenen túl már nem szokás ezen gondolkozni. Én valahogy így alakultam, mióta az eszemet tudom, cukrászat és függetlenség. Lehet, hogy visszeresek lesznek a lábaim a sok álldogálástól, de nekem semmi nem hiányzik az életből. Egyszer voltam Franciaországban a tengerparton, fürödtem meg napoztam, de nem hiányzik, mert már megvolt. Mindennap föl akart csípni valami pasi, de csak eggyel mentem el, az utolsó napon. Az minden délelőtt leterítette mellém a törülközőjét, és ott napozott. Szép nagy erős teste volt, csak egy kis pocak, és ahogy elnéztem egy hétig, egészen megszoktam. Ha csak egy szót is szól hozzám, biztos elhajtom. Aztán a hetedik napon fölkönyökölt a törülközőn, mosolygott, és megsimogatta a lábujjamat meg a talpamat. Aztán beúsztunk a tengerbe és ott szeretkeztünk. Tudod, milyen jó az, ha fönntartja az embert a sós víz, és a karodra akasztod a bikinialsód? A végén majdnem megfulladtam, annyira nem tudtam, hogy hol vagyok. Aztán a végén ott hagyott a vízben és beúszott. Nem láttam kijönni, de gondolom, hogy nem lett öngyilkos miattam. Aztán máskor is gondoltam rá, hogy kimegyek, mondjuk, Olaszországba, mert az azért mégiscsak közelebb van, még repülővel is, de már valahogy nem izgatott annyira. A Balázzsal néha kijárunk a bányatóra, és olyankor eszembe jut, hogy hátha megsimogatná egyszer a lábujjamat, és aztán bemennénk a vízbe, csakhogy ez nem sós víz, és lehet, hogy mire beszerencsétlenkednénk a szerszámot, meg is fulladna valamelyikünk. Én azt hiszem, a Balázsnak az a legnagyobb baja, hogy fél a haláltól. Én nem félek tőle, akár most is meghalhatok, akkor se lenne semmi bajom. Mit kell attól félni, ami biztos, hogy bekövetkezik? A Balázs mindig azt hiszi, hogy van vesztenivalója. És ezt, tudod, hogy honnan tudom? Abból, ahogy öltözködik. Úgy 8
