Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 10. szám - Kabdebó Lóránt: A huszadik századi magyar költészet nagy pillanatai
Eközben készül a nagy terjedelmű eposz, a Halott feketerigó. A Szentkuthy-vers idején 80 oldal, 1983. november 19-én, A boldogság előszavának írásakor 251 „kéziratos oldal" van készen. És ekkor adja közre költészete leendő csodájának, a Fekete Saskirálynak első részletét. Benne van tehát A boldogság című kötetben minden, ami meghatározza Juhász költészetének kiteljesedését. „Még nem befejezett" - írja az előszóban. „Mégis azt hiszem, új verseskönyvem: sorsegész". Majd hozzáteszi: „Hadd higgyem én legalább." Amit a kortárs nem lát, az alkotónak magának tudnia kell. Vagy legalábbis reménykednie, éreznie a belső húzást. Amiben 1984-ben csak Juhász Ferenc bízott, 1988-ban, a Fekete Saskirály megjelenésével bizonyíttatik. A Fekete Saskirály aztán egyszerre teljesíti be az alkotó eddigi útjának logikáját s teremt merőben mást. Megdöbbentőt és elámítót. Nem lehet közelíteni az eddig róla írott szólamokkal, poétikai fogalmazással. Valami új született, amelyről szólva alkotója sem „magyarázni" akarja már mint tette eddigi köteteinek fülszövegében, hanem tárgyias szavakkal beszél: foganása pillanatáról, formájáról. Mint a legfontosabb művek esetében. Ahol a létezésből valami eddig nem volt születik: nem magyarázni kell - hanem regisztrálni. „1960 késő-nyarán, a Lánchíd pesti elő-vályújában, egy kávéház előtt a téren érte agyamat az elektromos szikra-ütés: hogy íme a vers, amit kitalált velem a gyötrelem és a történelem... A népmese-nemzette eposz. A sors-szobák, lélekállapotszobák gyűjteménye sors-kastély, aminek legtitkosabb kastélybelső csúcs-szobája a Tizenkettedik, ahová halandó be ne lépjenl Mert ott a Bűn, az Ellen-Jézus, a Gyűlölet-Mágnes, a Rejtelem-Isten. Ott a Csábító Halál. A Mindig-győzni-akaró. Dehát le kell győzni a félelmet is, meg a halált is. Vállalni kell az utat, mert önmagamat, hisz én vagyok az út is, s a titok is, ahová az út vezet. Az út, utam. S ott is én vagyok, ahová magammal odaérek." „Aztán más művek robbanva és ragyogva egymás után. És 1983-ban régi jegyzeteimet átbolyongva, huszonhárom évvel a tűzpillanat után megírtam a Fekete Saskirály első fejezetét, azt, amelyik A Boldogság című könyvben megjelent. S végül a teljes époszt 1985-1986-ban." „A Fekete Saskirály húsz fejezetből épült vers, nyolcsoros páros-rímű hangsúlyos magyar tizenkettesekben írva. Hogy miért e zárt, konok versforma? Mert a magyar tizenkettesnek ez a módja azzal titokzatos és gyönyörű, hogy zárt, tömény tömbjeibe kell zárnia jelentésével, jelenségeivel és természettudományos ismereteivel azt a jelenidőt, amely szinte már a XXL század. Hogy miért választottam ezt a megvalósító akaratot? Éppen ezért! Mert tudni akartam: ki lesz a győztes? E versmódozat győz le engem, vagy én győzök e vers-módszerrel a megfogalmazás és kimondás szigorában ? " Ami lényeges az információban: a vers fogantatása és létrejötte egymástól több mint két évtizedre van. Nem történelmi vagy életrajzi meghatározók ihletik létrejöttét: tiszta költészet. Amely nem a verspróza öntörvényű kötöttségét követi, hanem egy nagyon is konkrét és meghatározott nemzeti versformában testesül meg. Egyetemes érvényű kérdésfeltevés és válaszvárás a legkonkrétabb hagyományos formában és tematikában. Mint teszi - vele szinte egy időben - Umberto Eco, visszanyúlva szintén a hagyományhoz A rózsa neve című regényében: „Az ember kösse meg a kezét, csakis így eresztheti szabadjára a képzeletét." Juhász Ferenc saját útját járta, életművének életrajzi és történelmi logikáját követve jutott el a legaktuálisabb korszerűséghez. Egyazon pályán belül következik ez a váltás, mégis a magyar irodalom egésze szempontjából kell fogadnunk azt. A Fekete Saskirály a posztmodem költészet magyar mintadarabja is lehet. Értelmezése a Juhász-életművön belül is megoldható, de értéke az életművön kívül, önmagában is nyilvánvaló. A motívumok, a hasonló szerkezeti és grammatikai megoldások éppen a tőle különböző (kezdő és érett) életművekben szinte „a levegőben vannak". Ami azokról elmondható, még inkább alkalmazható Juhász művére. Utaljak csak Márton László Menedék című regényére, melynek hőse saját szívében téved el és fullad a tehetetlenségbe. Vagy Esterházy A szív 68
