Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 9. szám - Szuromi Pál: Üdvözlégy sötétség (Az árnyak nyomdokain)

banális híreket, hogy melyik sztár hol, mikor, kivel és miféle alsóneműben töltötte drága- látos idejét. Miként a profán, gátlástalan valóság- és kibeszélő show-k is ebbe a sorba tartoznak. Ezért igaza lehet azon gondolkodóknak, akik a titkok titkát korunk lecsupaszított titoktalanságában vélik felfedezni (vö. Max Weber szociológiáját). Nevezetesen a kollektív kötelékeitől elrugaszkodó egoista, elidegenedett emberben. Máskülönben a buddhisták szikár, gyökeres szemlélete merőben eltérő irányokat mutat. Ok például mérhetetlenül tisztelik, szeretik a lombos, madárdaltól hangos és árnyékokkal teli erdőket. Mert e buko- likus facsoportok azoknak is enyhet, védelmet és örömet nyújtanak, akik netán pont az elpusztításukra törnek. Ezt az engesztelő, oltalmazó hajlamot természetesen az éjszakák burkai alatt is megtaláljuk.

S ha már a távol-keleti példáknál tartunk, álljunk meg egy rövidke időre. E messzi országok kultúrája jó néhány érdekes, tanulságos vonással rendelkezik. Ok sosem fordítottak teljességgel hátat Lao-Ce zseniális, dialektikus valóságfelfogásának, amely kizárja a végső, megfellebbezhetetlen igazságokat. S nem is akarnak töviről hegyire mindent megmagyarázni. Inkább méltányolják a csendet, a kihagyást, az elhallgatást. A nyugati észjárás alapjai viszont az univerzális és formális rendszerű Arisztotelészhez kötődnek. Lényegében ebből adódik, hogy néha a legalapvetőbb dolgokról is eltérően vélekedünk. A kínaiak, a japánok az elmúlást az élet természetes hozadékának tekintik, nem pedig annak szöges ellentétének (1. az árnyjátékok máig funkcionáló kultuszát). Miként félig- meddig az is közismert: náluk a csecsemők életideje közel sem a szülés aktusához kapcsolódik. Nem bizony, hanem a fogamzás eredendő időszakához.

Ezzel a televény sötétség éltes jellegét is tisztesen respektálják.

Majd a nemek átfogó természetének meghatározásánál is egyetemes, kozmikus példázatokat vesznek alapul. Míg a világosság, az értelem princípiuma leginkább a férfiakhoz kötődik, addig az ösztönélettel együtt főként a nők reprezentálják a titokzatos sötétséget (jang-jin pozíció). Jóllehet itt egy kihegyezett, merev szereposztással találkozunk, de a lényeget illetően nemigen tévednek. Merthogy a második nem küldetésében a gyökeres- ség, az intimitás és az érzelmi kódoltság mégiscsak perdöntő. Nem is szólva az érzéki szépségek primátusairól. Aztán a kínai orvoslás évezredes öröksége is roppant tanulságos. Az akupunktúrás gyógykezelés arra a természeti tapasztalatra alapozódik, hogy belső szervezetünk voltaképp egy bonyolult, tökéletes rendszert alkot. Minden egységnek megvan a maga ellenpólusa és rokona is. így megfelelő, pontos szúrással valóságos önszabályozó, öngyógyító aktust lehet létrehozni. Tudjuk: a mi gyógyászatunk inkább a külsődleges beavatkozásokat kultiválja.

Miért emlegetem a távol-keleti sajátságokat? Legfőképp azért, mivel az ő történelmükben a természeti és materiális zónák tiszteletének szinte töretlen becsülete van. Tanulnak tőlük, igazodni próbálnak hozzájuk (1. városszerkezetek és a környező tájak egylényegű megfelelése). Ezt azért a nyugati vüág alakulásrendjéről kevésbé mondhatjuk el. Annál is inkább, minthogy az európai entitás megszületése, kibontakozása jórészt a középkor hosszan elnyúló századaihoz kapcsolódik. Ahhoz a korszakhoz, amelynek életformájában, létfenntartásában a föld közeli, paraszti termelés vitte a prímet. Mégis úgy tudjuk: nincs még egy társadalmi alakulat, amely domináns, hivatalos szemléletében olyannyira eltávolodott volna a hétköznapok józan, realisztikus adottságaitól, mint épp ez a korszak. És itt elsősorban a keresztény szellemiség univerzális térnyerésére gondolok. Amivel a létezés majd minden mozzanatának érdemi megítélése a teologikus, biblikus és vallásos eszmék fennhatósága alá került.

Ennek dacára a valóság színtereit keresztül-kasul átjárták a felgyülemlett feszültségek. „Olyan tarka és heves volt az élet, hogy a vér és a rózsák szagát egy lélegzetvételre szívta be" - jelzi érzékien Johan Huizinga. „Pokoli szorongás és naiv öröm, könyörtelenség és megindultság, a világi örömök teljes tagadása és a földi élvezetek szinte tébolyult hajhászása, a gyűlölet és jóság

85