Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 9. szám - Mózes Huba: Az Erdélyi Helikon és a Nyugat
Mózes Huba Az Erdélyi Helikon és a Nyugat A 80 évvel ezelőtt indult Erdélyi Helikonnak az előtörténete és története sok vonatkozásban összefügg a 100 évvel ezelőtt indult Nyugat történetével. Az összefüggések közül néhány fontosabbnak az említésétől az Erdélyi Helikon szerepének vázolása során nem tekinthetek el. A Nyugat főszerkesztői tisztét hosszú időn keresztül betöltő Ignotus, emigráns időszakának elején, pontosabban 1922 második félévében a Keleti Újság szerkesztését irányította Kolozsvárt. A lap 1922. július 18-án jelezte, hogy Ignotus Kolozsvárra érkezett, és 1922. december 19-én adta hírül, hogy a román hatóságok kiutasították az országból. (Vö. Mózes 1983: 94.) Érkezésekor Ignotus felmérte, hogy a csökkenő példányszámú Keleti Újságot csak a szerkesztői-munkatársi erők összpontosítása mentheti meg. Ezért a lap viszonylagos önállóságot élvező irodalmi mellékletének, a Napkeletnek a további megjelenését ellenezte. A múlt század tízes éveinek végén, húszas éveinek első felében megjelenő folyóiratkezdemények sorában az eltérő szemléletű íróknak fórumot biztosító Napkelet volt a legkiemelkedőbb. Hasábjain egymás mellett, egymással kölcsönhatásban érvényesült legkevesebb három irodalmi törekvés: 1. a természeti környezet, a különböző etnikai csoportokkal való együttélés és a hagyományok meghatározó szerepét valló transzszilva- nizmus, 2. a forma radikális megújításával a társadalmi megújhodást is elősegíteni kívánó, aktivista-expresszionista színezetű avantgardizmus, valamint 3. a folyóiratban Barta Lajos szerkesztői közreműködésével és Schöpflin Aladár közvetítésével teret hódító nyugatosság. A szerzőknek természetesen csak kis hányada sorolható be fenntartás nélkül egyetlen irodalmi törekvés címkéje alá. Többségükre a törekvések sokrétűsége, interferenciája a jellemző. A szerzők közül két-három műfajban is figyelemre méltó írásokkal jelentkezett például Aprily Lajos, Balázs Béla, Bárd Oszkár, Bartalis János, Berde Mária, Déry Tibor és Kaczér Illés. (Vö. Mózes 2004.) Ignotusnak a Napkelet megszűntét eredményező döntése olyan vákuumot teremtett, amelyet az 1921-től megjelenő Pásztortűz, vagy az 1926-ban induló Korunk - jobb-, illetve baloldali beállítottságánál fogva -, avagy az 1924-1925-ben megjelenő, aradi Genius/ Új Genius és az 1925-1926-ban kiadott, szintén aradi Periszkóp - avantgárd tájékozódásánál fogva - nem töltheted be. Az Erdélyi Helikon előtti folyóirat-kezdeményekkel párhuzamosak az irodalmi könyv- kiadási törekvések, amelyek a múlt század húszas éveinek első felében jellemzően verses és rövid prózai írások közreadásával élesztették egyrészt a szélesebb ölelésű, jól szerkesztett folyóirat, másrészt pedig a vezető irodalmi műfajnak számító regény iránti olvasói igényt. De párhuzamosak a folyóirat-kezdeményekkel az írói tömörülési kísérletek is, amelyek közül a húszas években az első Ligeti Ernő, Nyirő József és Paál Árpád nevéhez kapcsolódik. Az említettek 1922 februárjában, Áprily Lajos, Bartalis János, Kós Károly, 55
