Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 9. szám - Dobás Kata: Az átdolgozások „hasznáról és káráról”
regényének a jelenben való aktualitását nem átdolgozás, hanem egy értelmezés megírásával kívánta hangsúlyozni. Textológiai, elméleti kérdések A három regény három átdolgozásának áttekintése jól láthatóvá tette elsősorban a fogalmak körül csoportosuló problémákat. A különböző szakirodalmak azonban - egymásról időnként nem tudva - nem konzekvensen használnak bizonyos kifejezéseket, értve ezalatt például az átdolgozás/átírás vagy esetleg az újraírás szavak jelentését. Jelen tanulmányban az átdolgozás jelöli azt a tevékenységet, melynek során egy szerző bizonyos szándékkal belenyúl egy másik szerző vagy önmaga által jegyzett szövegbe. A „bizonyos szándék" kifejezés alatt azt az esetet értjük, amikor egyfajta jobbítási vagy korrekciós szándék örve alatt történik a szöveg átalakítása, gondolva ezalatt többek között egyik regiszterből egy másikba történő átalakításra, ahogy az ifjúsági vagy gyerekregényeknél láthattuk. A pontosabb megfogalmazás érdekében érdemes sorra venni tehát azokat a fogalmakat, jelenségeket, irodalmi műveleteket amelyek összefüggésben állnak az átdolgozás tevékenységével, de valamilyen módon el is különböznek tőle. Elsőként a plágiumtól kell elhatárolni a fenti jelenséget, ami csak első látásra tűnik problematikusnak, hiszen mint jeleztük, több ízben is megjelenik egyfajta legitimációs törekvés a regények címlapjain, amelyek lehetővé teszik, hogy a szerző bátran használhasson egy korábbi, nem az ő neve alatt napvilágot látott szöveget. A plagizátor ugyanis mindig igyekszik semmissé tenni azokat a jeleket, amelyek arra utalhatnak, hogy nem az ő művéről van szó: „A plagizátor egészében akarja a magáévá tenni valaki másnak a művét, igyekvése tehát nem a műnek mint építménynek a megértésére irányul, hanem arra, hogy itt-ott változtasson rajta, vagyis »eltüntesse a nyomokat« - éppen ezért lepleződik le. "42 Egy alkotás színpadra vagy egy másik médiumba való átültetését, az adaptációt szintén fontos elkülöníteni az átdolgozás műveletétől. Mint láthattuk, Móricz e két tevékenységet nem választja szét, s az átdolgozás indokaként is Shakespeare és Madách drámáinak színpadi változatait említi. Egyetérthetünk tehát Beke Józseffel, aki a jelzett problémakört érintve nem tekinti átdolgozásnak a színrevitelt, vagy egy dráma szövegének operává alakítását.43 Az adaptáció minden esetben adott szöveg értelmezéséből indul ki, s ezt a maga eszközeinek szolgálatába állítva létrehoz egy új minőséget. Lehetségesnek tűnik ezek összehasonlító vizsgálata, de a létrejött alkotást - adott esetben - új műnek is tekinthetjük, mint egy alkotás másik nyelvre való átültetését. Illés Endre Nyugatban közölt cikkét manapság sokan idézik annak illusztrálására, hogy egyes átdolgozások milyen nagy visszhangot váltottak ki a korabeli sajtóban. Arra azonban érdekes módon egyik idéző sem figyelt fel, hogy Illés konzekvensen fordításnak nevezi44 Móricz átdolgozását. Noha a cikkíró idézőjelbe teszi, nem tűnik önkényesnek ez a megjelölés, ezért érdemes valóban felvetni annak lehetőségét, hogy van-e valami összefüggés fordítás és átdolgozás között. A fordításnak mint értelmezésnek a vizsgálata annyiban mutathat előre jelen kérdéskörünkben, amennyiben a fordítástörténet felől közelítjük meg. A 19. század első felében például a fordítás művelete egyáltalán nem jelentett bármiféle 42 Angyalosi Gergely, Egy különös múzeum. Bogdán László: Átiratok múzeuma. Kortárs, 2000/4., 116. 43 Beke József, Irodalmi „kétszersültek". Irodalmunk nevezetes átdolgozott művei, Holmi 2007/4., 485-496. 44 Illés Endre, i. m. 48
