Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 9. szám - Varga Imre: „Őskori s vadon érzékiség” ; Rosamunda beírásai (versek)
Rosamunda beírásai Áthallás (a rósz fülemmel) Elbomlik a kötél, Mit a képzelet sző, Sírba a múltunkat Szelíden eresztő. Elbomlik a kötél, Elócskul az éllet Vissza-engedlek hát Verseidbe téged. Elohang az Emlékiratokhoz Regényes szegényes életünket most kitálalom sőt kitalálom. Napjaink őrültségje is tüntet, mert egybecsurran most való s álom. Ha álom volt nyilván kerge, bolond. Ahol minden lehet egybe-tolong, S bennük csuppán én is képzet voltam. Egy hintó szült meg szűzen és holtan. Ilyen az ártatlan szépség álma, Ahogy éppen bedúlnák a sárba. Mint halni kész a jeges dunában, Fuldoklik egy asszony önmagában. Everlasting cipő a lábamon, S nincs Uramtul jó szív, szánalom. Emlékek és gyász-sorok Én az én két kezem alája tettem, Hogy betegen ő azokba szarjon. Nem ismertem határt a szerelemben. S ki szeretett, nem láthatta arcom. Henterektem csurdén, idegenben. S kiirthatatlanul él ma is bennem, 37
