Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 11. szám - Lengyel András: József Attila és Illyés – Osvát vonzásában (A marginalitás irodalomszociológiájához)
munkásság osztályharca is válhat szocializmusellenessé, és fontos nem szocialista szempontból, mert egy tömegmozgalom emberi mélységét méri" (JTAC 1/1:15.). Ennek az egykor sokat idézett szöveghelynek az igazi jelentőségét akkor értjük meg, ha az Illyés hasonló fejtegetéseivel összevetve észrevesszük, hogy ez nem politikai, nem mozgalmi követelmény, hanem - a szocializmus eszméjének elfogadásán belül - a legszorosabban vett költői program. A politikai törekvés emberi tartalmát, minőségét és jellegét állítja középpontba. S e tételezés egyszerre anticipálja József Attilának a kommunista mozgalomhoz való majdani csatlakozását - s az azzal való szükségképpeni összeütközését. Számára ugyanis éppen ez a bizonyos „emberi mélység" volt a lényeg, s még a munkásság osztályharcának is csak azt a változatát volt hajlandó elfogadni, amelyik a közösségi társadalom eszméjét már „lelkivé változtatta". Kétségtelen persze, e fölfogásban van valami a „nyers" valósággal összhangban nem álló, „ideális", de - részben - ez s így a József Attilára specifikusan jellemző beállítódás, részben pedig ez a tárgyilag „helyesként" elfogadható mérce. Bár napi politikai gyakorlatként megvalósítani nehéz, ha nem éppen lehetetlen, az a mozgalom, amelyik e követelményt nem tudja, vagy nem akarja teljesíteni, immár történelmi példáink vannak rá, csakugyan önmaga ellentétébe fordul át. 8 A Nyugat körül mozgó fiatal - „húsz, harmincéves" - írók java, Kosztolányi szerint „legértékesebbjei" 1928. december 14-én irodalmi esten léptek föl a Zeneakadémia kamaratermében. Az estet a Nyugat is beharangozta: először december 1-jén, majd a „karácsonyi" (de valójában már a hónap közepén megjelent) számában, A Nyugat hírei közt. A két hír lényegében azonos, s így hangzik: „Fiatal írók előadóestje. A fiatal magyar írók egyik csoportja december 14-én, pénteken este fél 9 órakor irodalmi előadóestét rendez a Zeneakadémia kamaratermében. Bevezetőt mond Babits Mihály - Erdélyi József, Fenyő László, Fodor József, Ignotus Pál, Kodolányi János, Komlós Aladár, Komor András, Molináry Gizella, Molnár Ákos, Rozványi Vilmos, Sárközy György, Szabó Lőrinc, Török Sophie, Zsolt Béla írásait maguk az írók, valamint Somogyi Erzsi, Palotai Erzsi és Ascher Oszkár adják elő. Jegyek 1-6 pengőig Grill és Mentor könyv- kereskedéseiben kaphatók" (Nyugat, 1928. II. 770. és 850., a két hír közötti egyetlen különbség az, hogy december 1-jén az előadóest dátumát még rövidítve, „dec"-ként adták meg.). A szereplők listája nagyjából-egészéből tényleg reprezentatív névsornak tekinthető; az új nemzedék seregszemléje ez. Érdekes viszont, hogy sem Illyés, sem József Attila nem szerepel a listán. Illyés, aki az estet először beharangozó december 1-jei számban már vezető helyen, nagy tanulmányban méltatta azt a Babitsot, aki ennek az estnek a fölvezetője volt, nyilván már kiemelkedett ebből a körből - az összeállítók (Osvát? Babits?) legalábbis így vélték ezt. József Attila listából való kimaradása azonban rejtélyesebb. Egy jelenleg lappangó, de 1954-ben még Komlós Aladár birtokában volt műsorfüzet szerint ugyanis ő is szerepelt a föllépők közt (Komlós 1967. 272.), sőt e nyomtatvány a Nincsen apám se anyám kötetet már megjelentként említi, jóllehet az csak két hónappal később hagyta el a nyomdát. Hogy a Nyugat két hírében is azonos módon, sajtóhiba folytán maradt volna ki a neve, nem valószínű. Ha a második közlemény a „dec" rövidítést föl tudta oldani „december" formában, a hiányzó nevet is pótolni tudta volna. Valószínűbb, hogy másról volt szó: József Attila csak késve, „utólag" került be a programba. (Hogy hogyan, arra nincs adatunk.) Ám végül mégiscsak ő is dobogóra léphetett: az esten, tudjuk, már ő is föllépett. A Pesti Hírlap írók előadóestje című, másnapi, december 15-i beszámolója ezt nyilvánvalóvá teszi. A lap névtelen, de a kutatás által Kosztolányi Dezsőnek tulajdonított írása ugyanis 87
