Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 11. szám - Lengyel András: József Attila és Illyés – Osvát vonzásában (A marginalitás irodalomszociológiájához)

mulatók többes számban való emlegetése ugyanis, közvetve, a kávéházi társaságra utal.) A munkatársi kapcsolat tételezése pedig már csak azért is több, mint valószerű, mert pár nappal később, a május 1-jei Nyugatban már megjelent József Attila első „figyelője" Délibáb címmel, Terescsényi György versei alcímmel (JAÖM 3:8-10.). Ennek a kritikának a megírásában pedig előzetesen meg kellett állapodni a szerkesztővel, majd meg kellett azt írni, ki kellett szedni és nyomtatni - azaz, még gyors átfutási idővel számolva is, a megjelenést egy-másfél hónappal meg kellett előzze a terv fölmerülése.

Ami fontos: József Attila egy időre a Nyugat szerzője lett, s Osvát szerkesztői játéka szerinti ütemezésben az év folyamán több írása is megjelent a lapban. Az első „figyelőt" követve már a következő, május 16-i számban is fölbukkant egy verse, a Szeretők lázadása (ÖV 1984, 1:445-447), június 16-án egy újabb kritikája (ezúttal Brichta Cézár verseiről: JAÖM 3:10-11.), augusztus 1-jén két verse, az Áldalak búval, vigalommal és a Gyöngy (ÖV 1984, 2:28., 29.), december 1-jén pedig, Vérző szárnyakkal címmel, Lőrincz Jenő verseiről írott „figyelője" (JAÖM 3:12-13.). Sőt két verse, a Ringató (ÖV 1984, 2:18.) és az Engem temetnek (ÖV 1984, 2:57.) még bizonyosan az ekkori együttműködés eredményeként, de már 1929. január 16-án jelent meg. (Utóbbi a Nyugatban még A pap mosolyog címmel volt olvasható.) 1928 májusa és 1929 januárja közt tehát József Attila hat számban volt jelen írással, s ez alkalmakkor öt verse és három kisebb kritikája jelent meg.

Ez a jelenlét semmiképpen nem tekinthető kiemelkedő, „hangsúlyos" jelenlétnek; minden szempontból elmarad Illyésé mögött. Itt s ekkor Osvát részéről nem egy majdani klasszikusnak, hanem csak egy ifjú, kiegészítő embernek a beemelése történt meg - ezen nem változtat az sem, hogy József Attila irodalmi súlyát ma hogyan ítéljük meg. Utólag, forrás híján, nem lehet megmondani, hogy Osvát miért így alakította az együttműködést, illetve azt, hogy ebben mennyi része volt a költő „természetének", konformitás iránti érzéketlenségének. Maga az együttműködés azonban szakaszolható; az első szakasz 1928 júliusáig tart, a második pedig ezt követően már inkább csak a kapcsolat fölbomlásának ideje.

Az együttműködés föllendülő szakasza, minden jel szerint, a régóta tervezett új verskötet, a Nincsen apám se anyám - ekkor végül is elnapolódott - kiadása körül szerveződött meg. Az április és május lényegében e könyv tető alá hozása körül forgott. Április 25-én József Attila Erdélybe, Kuncz Aladárnak írta meg, hogy: „Verskötet kiadásán töröm a fejem, azazhogy már egészben ezzel törődöm" (JAlev 220.). Ekkor Kuncznak már egy előfizetési ívet is küldött. Ugyanaznap, Sándor Imréhez írott, már hivatkozott levelében egyéb részletekről is beszámolt: „Küldök itt néked három előfizetési ívet - helyezz el jó kezekbe kettőt és eggyel pedig iparkodj magad. A könyvet Tevan nyomja s valószínűen Genius-kiadásként jelenik meg a 2.20, azaz nektek ott [ti. Csehszlovákiában] 2.50 P, amit - minthogy nem lelem az árfolyamot, számíts át kérlek cK-ra. Szeretném, ha minél több jönne össze - belül jó könyv, kívül szép könyv, és nem drága" (JAlev 221.). Április 29-én pedig Szegedre írt levelet, Eidus Bentiánnak, kérve, hogy „segítsen hozzá, néhány előfizetőt gyűjtőén, új könyvemnek kiadásához" (JAlev 222.). „A nyomdaköltség felét előre kell fizetnem, kérem Bentián bátyámat, hogy a befolyó előfizetéseket küldje el nékem május 15-ig; gyűjteni azért tovább is lehet, mert a könyv csak május 31-én jelenik meg” (JAlev 222.). A levél fontos utalása, hogy a könyvet József Attila szerint „itt nagy érdeklődéssel várják" (JAlev 222.). S a többes szám itt aligha csak szerelmét, Mártát és barátait jelöli; a tervről Osvát is tudott. A Nyugat május 1-jei számában, A Nyugat hírei közt ott a bejelentés: „József Attilának május hó 31-én Nincsen apám se anyám címen verseskötete jelenik meg. Megrendelhető a Nyugat kiadóhivatalában" (Nyugat, 1928. I. 692.). S mint már az előbbiekben bemutatott adatokból kiderül, e

84