Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 9. szám - Orosz László: Hatvan éve

A hangulat mégis jó volt. A gimnázium 158 diákja és az óraadókkal, vallástanárral (ebben az évben a hit- és erkölcstan még rendes tantárgynak számított!) és iskolaorvossal együtt 16 tanára meghitt, családias közösséget alkotott. Mindenki ismert mindenkit, mindenki kivette a részét a feladatok megoldásából. így például én kísértem a vívókat Bajára egy versenyre: nyolcadikosok voltak, nem tanítottam, de ismertem őket. Az iskolák összevonása idején gyakran jut eszembe, milyen jó is volt egy ilyen kis iskolában tanítani, tanulni! Még bensőségesebb volt a kapcsolat az internátusbán. Az osztályomba járó s az internátusbán lakó Grezsa Ferenc egyik könyvének a fülszövegében említette, hogy tőlem kapta kölcsön a Választ, a Válaszban figyelt föl Németh László írásaira.

A tantestület szakmájukat kitűnően értő és művelő tagokból állt. Néhányukat említve: Majoros József Eötvös-kollégista volt, több nyelvet ismert; iskolánkból - sajnos - korán elkerült, a budapesti Radnóti Gimnázium igazgatóhelyetteseként ment nyugdíjba, könyvet írt Római élet címmel, munkatársa volt az Új magyar irodalmi lexikonnak. Csak egy évig volt közöttünk Dankó Imre, később a néprajz- tudomány doktora: a Déri Múzeum ny. igazgatójaként él Debrecenben. Fuchs József kiállító festőművész, Nemesszeghy Lajos kitűnő zenész volt, Nyirai Emil a város sportéletében tevékenykedett. Szőts Rudolfról pedig hadd idézzem Bölcs Istvánt: „Amíg tanítottam, benne láttam az el nem érhető mintát. Mondogattuk, olyan ő nekünk, mint az Isten. Aki köztudomásúlag szigorú, de igazságos."

Nemcsak tanítványaim fogadták érdeklődéssel, amit tőlem hallottak. Meghívtak előadást tartani a volt református gimnáziumba, a jogakadémiára meg több társadalmi és kulturális egyesületbe.

1949 végén a Katona József Társaság tagjává, s egyszersmind ügyvezető alel- nökévé választottak. A Válasz februári számában jelent meg a recenzióm Sőtér István Négy nemzedék, élő magyar költők című antológiájáról, a Választ a kecskeméti Részvény Nyomdában nyomták, s a nyomda igazgatója Tóth László, a Katona József Társaság elnöke volt. Neki már 48 szeptemberében bemutatott Sárközi Györgyné, a Válasz tényleges szerkesztője, amikor segítettem neki a nyomdában korrigálni. A Társaságban irodalmi műsor előkészítésével, fővárosi írók fölkérésével és meghívásával bíztak meg. Sárköziné segítségével, közreműködésével Sőtér Istvánt, Tersánszky Józsi Jenőt és Vas Istvánt hívtam meg, A június 2-i irodalmi délutánra csak Tersánszky és Vas érkezett meg. Sőtér betegségére hivatkozva kimentette magát. Nekem kellett rövid előadást tartanom helyette az akkori irodalom feladatairól és eszközeiről. Radnóti Második eclogájából, a repülő és a költő párbeszédéből kiindulva beszéltem erről. (Említenem kell itt, hogy Tersánszky később jól emlékezett fölháborodásukra amiatt, hogy Székely Bertalan egyik képét a Városháza dísztermének falán bemeszelték, arra azonban rosszul, hogy emiatt azonnal eltávoztak. A műsor után jó hangulatban vacsorázott együtt a két vendég és a Társaság vezetősége.)

Tanárok meg újságírók közreműködésével irodalmi törvényszéki tárgyalásra került sor ugyancsak a Városháza dísztermében, népes közönség előtt. Majoros József volt az ügyész, a vádlott Makarenko Igor és társai című műve. Én a vád tanújaként szerepeltem. A közönség többsége láthatóan és hallhatóan velünk értett egyet, a bíróság azonban elutasította a vádat, s bennünket a könyv újraolva40