Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 9. szám - Orosz László: Hatvan éve

Orosz László

Hatvan éve

ív.

Eötvös-kollégisták akkoriban, amikor végeztem, nemigen szánták rá magukat a középiskolai tanárságra. Voltak, akik tudományos tevékenységet kívántak folytatni, mások közéleti szerepre vágytak. (E két törekvés gyakran összekapcsolódott: az utóbbi az előbbinek az elősegítőjévé, nemegyszer a föltételévé vált.)

Tőlem távol állt a közélet, a politika, különösen az 1947. évi választás után. A tudomány műveléséhez szükséges elmélyedést pedig nem tette lehetővé csapongó érdeklődésem. Részt vettem ugyan akkori fiatal irodalomtörténészek (Szauder József, Gerézdi Rábán, Klaniczay Tibor, Tamai Andor) többé-kevés- bé rendszeres megbeszélésein, de kutatási témám velük ellentétben nem volt. Disszertációmat a felvilágosodás kora irodalmának olvasóközönségéről írtam, előadást Németh Lászlóról tartottam. Recenziót írtam Batsányi és Fazekas Mihály meg Nemes Nagy Ágnes és Végh György kötetéről, Rónay György regénytörténetéről meg Németh László új drámáiról. írtam a Válaszba, a Magyarokba, szerepeltem a Rádióban, jelent meg recenzióm a pécsi Sorsunkban, versfordításom a hódmezővásárhelyi Puszták Népében. Bírálatot írtam a vidéki folyóiratokról meg a vidéki értelmiség olvasmányairól.

Közben a gyakorlógimnáziumban megkedveltem a tanítást. Magyarból Makay Gusztáv, latinból Péter Gyula volt a vezetőtanárom. Makayt jól ismertem: Keresztury Dezső minisztersége idején ő tartotta nekünk az irodalomórákat az Eötvös Collegiumban. Péter Gyulával is találkoztam már: Huszti professzor tanársegédjeként kollokváltatott az egyetemen. Egyikük sem volt szabályokhoz, előírásokhoz mereven ragaszkodó tanár. Oldott hangulatú óráikon megkedveltették a tanulókkal tárgyukat. Velem a tanítást.

Számomra természetes volt tehát, hogy tanár leszek. A minisztériumba beadott pályázatomban első helyen Budapestet jelöltem meg, másodikon Kecskemétet. Kecskemétet azért, mert öt évig ott voltam diák; régi iskolámba, a református gimnáziumba hívtak is rám még emlékező volt tanáraim. Mikor Keresztury Dezsőnek, a Collegium igazgatójának beszámoltam a pályaválasztásomról, dicsérte Kecskemét szellemi életét. Fölhívta a figyelmemet Tóth Lászlóra, Sántha Györgyre, nagyra értékelte a város zenei kultúráját. Számíthattam tehát arra, hogy kecskeméti tanárként az iskolainál szélesebb körű tevékenységre is nyílik majd lehetőségem.

38