Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 1. szám - Kőszeghy Péter: Balassi Bálint Báthory István udvarában
Noha minden eddigi Balassi-életrajz a fentiek szerint - elsősorban Bethlen Farkas tudósítása alapján - mondja el a történetet, továbbá a kortársak és a török források is úgy tudják, hogy Balassi Bálint Békés segítésére, Báthory ellenében érkezett Erdélybe, egy gondolatkísérlet erejéig töprengjünk el azon: nem lehet-e mindez csak látszat? Színjáték, amelyet a Balassa-Sulyok-Báthory család rendezett? Olyan titok, amelyet szigorúbban őriztek annál, hogysem az udvari népek be legyenek avatva? Másképpen fogalmazva: ha Balassa János királyi udvari neveltetést/szolgálatot szánt Bálintnak, az adott, alább részletezendő helyzetben csak a másik udvarba küldhette fiát. Ha a felségárulás (még oly közeli) vádját nem akarta fejére vonni, tehette-e ezt másképp? S küldhette-e jobb helyre? Nem lehet-e, hogy Balassi Bálint igazat ír végrendeletében, s Balassa János egészen kivételes kapcsolatot ápolt a közeli rokonnal? Mindössze annyit kockáztatunk meg, hogy a „Balassa János elküldte fiát Békés Gáspár mellé, Habsburg-hűségét bizonyítandó" kijelentés legalábbis bonyolultabb eseménysor leegyszerűsítése, e történések bizonyára sokrétűek. A Báthory udvarába kerülés mint lehetőség az események résztvevőiben mindenképpen fel kellett hogy merüljön, még Bálint ún. fogságba kerülése előtt. Báthory a kerelőszentpáli csatában elfogott főurakat a harcmezőn felakasztatta, meglehetős kegyetlenséggel. Viselkedésének jellemzésére csak egyetlen esetet idézzünk fel, a Pókai családét: Jánost lefejezték, öccsét, Pétert nem. Azért nem, mert anyjuk könnyeire és könyörgéseire Báthory megengedte, hogy egyikük életben maradjon. Az anyának kellett választania, aki erre képtelen volt.4 Végül a rokonok és barátok döntöttek, János, az idősebb halálával megmentette öccsét. A reggel nyolc óra tájban kivégzett főurak testét a lefejezés után a vajda délután háromig temetetlenül hagyta, majd a kolozsvári húspiac mellett engedte a tetemeket elhan- tolni. A székelyek közül harmincnégynek vágták le orrát és fülét, Szamosfalván pedig harmincnégyet felakasztottak. Az ítélőmester, Wesselényi Miklós sírva olvasta föl a végzést. A vádlottak, régi szokás szerint és végső menedékként, a magyar királyhoz akartak fellebbezni. Ugyanaz a Báthory, aki megválasztásakor a Habsburgok egyszerű vajdájának vallotta magát, most az erdélyi országgyűléssel olyan törvényt hozatott, hogy a magyar királynak többé semmilyen törvénykezési joga nincs sem Erdélyben, sem a Partiumban. A halálos ítéleteket könyörtelenül végrehajtották. Szemben a leírtakkal, Balassi Bálintnak nem esett bántódása.5 Ennek persze az is lehet az oka, hogy ő magyarországi volt, azaz nem tett hűségesküt Báthorynak.6 Azt, hogy meghagyták életét, magyarázhatjuk ezzel és a rokonsággal. De ha eredetileg nem Báthory udvarába készült, miért nem tért vissza Magyarországra? Hogyan válhatott Báthory kedves udvaroncává? Olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy bizonyítani tudjuk: Balassa János teljesen biztos volt az események menetében, mondhatni: előre látta azokat. 4 Az eset ihlette Gyulai Pál Özvegy Pókainé című költeményét („Báthori, Báthori! verjen meg az Isten..."). 5 Jellemző, hogy a török szultán ezt írja Báthorynak (Stephan Gerlach másolata): „Te levelet küldtél hozzánk, azt válaszoltad, hogy valamennyi rabszolga lázadásba keveredett, ezért halállal bűnhődtek. Nem is maradt életben senki a rabszolgák közül Balassi János fián kívül, akiről azt írod, hogy halálos beteg." (Kiemelés tőlem - K. P.) Ungnád, 1986,170. 6 A korabeli jogszokás nagyon élesen megkülönböztette az ellenfelet és az árulót. Jellemző, hogy a törökök, ha egy rabjuk megszökött, tudomásul vették: szerencséje volt, Allah így akarta. De ha egy mohamedán hitre tért egykori magyar szökött meg, annak követelték a kiadatását, és minden módon üldözték. Vö. Ungnád, 1986, 162-163. 58
