Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 1. szám - Kőszeghy Péter: Balassi Bálint Báthory István udvarában

Közvetlenül Balassi Bálint Erdélybe menetele előtt, 1575 nyarán Balassa Jánosnak mind tisztsége, mind azzal járó fizetése megszűnt. 1575. június 18-án írja Istvánffy/ hogy 15 napon belül lejár Balassa főajtónállói hivatala, s már távozni készül Becsből. Sem a júliustól elbocsátott főúmak - aki hiába próbált magának valami magas tisztséget s ezzel járó fizetést kijárni -, sem fiának immár nem volt keresnivalója a császár környezetében. E hónap végén Balassi Bálint már, mint tudjuk, az ellenudvarban, Gyulafehérvárott tűnt fel! Istvánffy július 12-én értesült Bálint sorsáról, méghozzá Kassáról, mint Eckhardt megjegyzi, a levél utóirata szerint „Ezeket még senki sem tudja, és én sem mondtam el eddig Balassi Jánosnak fia esetit".7 8 Balassa János azonban tudott a dologról, hiszen másnapi levelében Istvánffy már ezt a mondatot idézi tőle: „Semmit sem aggódom a fiam miatt, csak a török kezébe ne kerüljön."9

Két dolog bizonyos. Az egyik: Balassi Bálint éppen akkor megy Erdélybe, amikor apjának (s vele vélhetőleg neki is) befejeződik a bécsi karrierje, a másik: Bálint elfogásának híre, még állítólagos agyba-főbe verése sem nyugtalanítja apját.

A Békés-, avagy a Báthory-párt szétválasztása már a kortársaknak sem volt könnyű feladat, gyakran az egyik testvér Báthory, a másik Békés oldalára állt (mint a már említett Sulyokok példája, vagy a Báthory-párti Kendi Ferenc és a Bekes-párti Kendi Gábor esete mutatja). A bizonytalanságra jellemző az először Bekeshez húzó, végül Báthoryhoz álló Hagymássy Kristóf10 főúr jellemzése:

„Erdély egyik legelőkelőbb nemese tíz kövér ökröt és nagy mennyiségű élelmiszert ajánlott fel neki [értsd: Bekesnek - K. P.J (akár, mert titokban, mint mondják, Békés pártján volt, bár nyilvánosan Báthory vajdával tartott, akár épp a vajda jóváhagyásával, ahogy mások tartják, hogy ajándékával megakadályozza a katonákat Dés város kirablásában)."11 Hagymássyról a kortársak azért akarták nehezen elhinni, hogy Báthory híve, mert eredetileg a „testámentumos urak" (János Zsigmond végrendeletének végrehajtói) közé

7 Eckhardt, 1943, 58., 234.

8 Eckhardt, 1943, 58., 234.

9 Eckhardt, 1943, 58-59., 234.

10 Beregszói Hagymássy Kristóf (15177-1577. március 4.) és a Balassák útjai többször keresztezték egymást. Hagymássy kiváló hadvezér volt, Szapolyai János, Izabella, majd János Zsigmond szolgálatában. 1557-1564 között Huszt kapitánya, egyik legnevezetesebb tetteként 1564 őszén megostromolja és lerombolja a Balassa Menyhért építette halmi várat, ekkor esik el Sulyok György, Sulyok Balázs testvére, Balassi Bálintnak anyai ágon rokona (vö. Forgách, 1977, 811.). 1560-ban Csáky Mihállyal együtt bécsi követ, 1566-ban János Zsigmond hadainak főkapitánya, birtokai ekkorra már jórészt Erdélyben voltak. A fejedelemmel és néhány más főúrral együtt az unitárius Dávid Ferenc követőjévé vált. Dobó István (akinek távoli rokona) és Balassa János 1568-1569 tájban állítólag rajta keresztül tart kapcsolatot János Zsigmonddal. Pereskedett Balassa Andrással (Csetfalva, 1573; vö. Lehoczky, 1996, 494.), mivel első felesége (Sanyiki Krisztina?) hozományát, Makovica várát és uradalmát Serédy Gáspár elfoglalta, annak halála után özvegye, Mérey Anna, Balassa András felesége lett (1567. december 28., BŐM, II. 149.), így került Csetfalva, Som, Zápszony, Makovica Balassa-kézre. János Zsigmond halála után előbb Bekessel tartott, majd Báthoryhoz csatlakozott, a székelyek őt akarták fejedelemnek. A speyeri szerződés alapján az erdélyi fejedelemséghez került Huszt várát János Zsigmond végrendeletében Hagymássyra, Békés Gáspárra és Csáky Mihályra hagyta. 1577-ben ő vezérli az erdélyi hadakat Váradra.

Hagymássy második felesége Szklabonyai Balassi Fruzsina, akinek első férje viszont Dobó Domonkos volt, Dobó István testvére. Hagymássy harmadik felesége Kerecsényi Judit lett, aki Hagymássy halála után Balassi Bálint szerint a vénasszonyával őutána üzengetett, s aki aztán Dobó Ferenchez ment feleségül. Hagymássy Kristófról lásd még: Horn, 2005A, 268 és Horn, 2005B.

11 Bethlen, 1782, 302-303.; magyarul: Bethlen, 1982, 36. vagy Bethlen, 2004, 46.

59