Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6. szám - Kovács Krisztina: Emigráns pozícióból (Az idegenség alakzatai Ferdinandy György prózájában)
A formai gazdagság olyan alapvető sajátosság, amely a novellisztikát is uralja. Ezt a sokszínűséget a Ferdinandy-kritika fontosnak tartotta, több szempontból vizsgálta. A Nézem az életemet kötet kapcsán Szilágyi Zsófia a tárca és novella közti átjárhatóságról, a Gyönyörűen tudott fütyülni szövegeinél az esszészerűségről, az Egy régi placc esetében Felkai Piroska a felülírás valódi újraírásként működéséről, a Nemezio Gonzalest elemző Thomka Beáta pedig a kroki beépüléséről beszél. A Mágneses erővonalak kilenc, korábban már megjelent kisregényt tartalmazó kötet szövegeit Nagy Imola Dóra a lekerekítési szándékoknak ellenálló filmszerűséget, a montázst alkalmazó szerkesztési módot alkalmazó textúra alkotóelemeiként jellemzi. Az 1992-ben megjelent Szomorú szigetek-ben (félreérthetetlen utalás Lévi-Straussra) a különböző műfaji elemek az idegenség etnológiai definiálásának szolgálatában állnak. Ferdinandy Toynnbee-t idézve az európai és trópusi civilizáció különbségeire hívja fel a figyelmet: „...a meleg tengereken túl könnyű az élet. Ezért nem születnek nagy civilizációk ezen a vidéken, az ember, akadályok híján, nem tanulta meg legyőzni az akadályokat." Az otthonta- lanság szociokulturális szempontjait minden nézőpontból vizsgáló megjelenítéssel állunk szemben, ebbe a változatos horizontba illeszkedik Ferdinandy irodalomtörténészi pályája is. A dél-amerikai egyetemeken tanító szerző doktori értekezése témájául is egy ebben a szempontrendszerben olvasható prózát választott, valószínűleg nem véletlenül a nagyon erős párhuzamos életrajzi aspektusok miatt. Remenyik ugyancsak fiatalon, húszévesen hagyta el Magyarországot, lakóhelyéül Latin-Amerikát választotta, ott tartózkodása alatt spanyolul írt, majd visszatért hazájába. Utolsó magyar nyelvű kisregénye, Az idegen olyan összegzése a Ferdinandyt is izgalomban tartó létállapotnak, amelyben a szülőhaza idegen- sége, a hazatérés nehézségei hasonló módon fogalmazódnak meg: „...ebben az országban vadak, idegenek között érzem magam...". Ez a léthelyzet egy valós és mentális utazás végpontjaként a halállal, a teljes megsemmisüléssel azonos: „Aki elmegy, az annyit jelent, hogy meghalt. Lemondanak róla, kitörlik az életből." Aki elhagyja a hazát, annak a felejtéssel kell szembenéznie: „...mint aki szüntelenül elhagyatott, magányos erdőkben bolyong, s az emberi társadalomban nem találva helyét, barlangba húzódik, kiszáradt fák és kopár sziklák közé..." A trópusi környezet nem csak egzotikus helyszín, a vizsgált próza a távolságából, elzártságából, beépítetlen tereiből adódó metaforikusság minden változatát használja. A magányosság lírai megjelenését jelentő könnyező pálma, az útközben a tengerbe veszett hajósláda (a Robinson-párhuzam sokrétű felmutatása) visszatérő motívumai a fogság metaforái. A trópusi levegő „papírellenessége", a nedvesség pusztító ereje a nyelvvesztést, az írás hiábavalóságát hangsúlyozza, a száműzött önkifejezését - ami a más nyelvi környezetben az írás - állandó veszély fenyegeti. A latin-amerikai államok választási szokásairól írt esszéjében a narrátor (a választók rendszeresen a függetlenség pártiak ellen szavaznak, mert a gazdaságoknak szükségük van az amerikai támogatásra) a szabadság viszonylagosságát, újradefiniálását hangsúlyozza. A direkt szituáción túl itt is látnunk kell, ebben a szövegben is a kelet-közép-európai geopolitikai sajátosságok rejtőznek. A történelem kiszámíthatatlansága olyan erős képekben jelenik meg, mint a trópusokon találkozó, pártházat ostromló forradalmár és azt védő ávós, vagy a hol Auschwitzba, hol Szibériába hurcolt éjjeliőr figurái. A gyóntató idegen, az én-te viszony megfogalmazása Georg Simmel teoretikus idegen-definíciója az utazó pozícióját meghatározó olyan fogalom, amely a vizsgált szövegek struktúrájáról is sokat árul el: „az idegen nem birtokol földet, a társadalmi környezetnek nem egy térbeli, hanem egy társadalmi pontján helyezkedik el. Objektivitásával függ össze az a körülmény, hogy a csoport tagjai nyíltsággal és gyónásjellegű kinyilatkoztatásokkal 118
