Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6. szám - Kovács Krisztina: Emigráns pozícióból (Az idegenség alakzatai Ferdinandy György prózájában)
Kovács Krisztina Emigráns pozícióból Az idegenség alakzatai Ferdinandy György prózájában A kánonképzés problémái Ahogy Szilágyi Zsófia a szerzőről írt monográfiájában és korábbi, a témával foglalkozó tanulmányaiban is megjegyezte, a Ferdinandyval kapcsolatos kánonképzés egyik visszatérő nehézsége, hogy nem kezdettől figyelemmel kísért, így meghatározott kezdőponttal definiálható életművel áll szemben a kritika. A nyolcvanas évektől magyarul megjelenő kötetekben gyakoriak az újraközlések, a Ferdinandy-korpusz így egy írói pályával szemben támasztott „fejlődést" vizsgáló kritikusi attitűdnek is ellenáll. További nehézséget jelentenek az emigráns irodalommal kapcsolatos hazai és az emigráció körében is tapasztalható különböző elvárások. Azt Ferdinandy esszéiben maga is többször említi, hogy az emigráns pozícióból természetesen következik az íráskényszer, amely mindenképpen szépirodalomban végződik, az ebben a környezetben születő szövegek jelentős számban szépirodalmiak. Ezért a dilettantizmus problémáját is kezelni kell, mivel a „száműzött" helyzetből adódó szerepek megjelenítése önmagában esztétikai kategóriaként jelenik meg. Az elvárás nem kevesebb, de nem is több, mint az itthoni léttel szembeszálló, szembeállítható létezés. A szerző ezt a körülményt, amikor az emigráns sajtó színvonalát bírálja, olyan „csapdahelyzetnek" nevezi, amely az emigráció pozícióját mindenképpen meghatározza. Saját „kívüliségének" problémájaként, a kánonból való esetleges „kiszorulásá"-nak okaként ő is a rövidprózát jelöli meg, hiszen „a nyugati magyar irodalmat a próza, a regény, és elsősorban az esszé uralja". Ezek a tényezők szerepet játszottak abban, ahogy a szerző monográfusa is megállapította, hogy a Ferdinandy-novellisztika kritikai megközelítése, hazai fogadtatása kezdetben legalábbis sok esetben „üresnek tetsző verbális gesztusokban" végződött. A vizsgált próza hangsúlyosan fontos eleme a kettős kötődés mítoszának leleplezése, hiszen a haza és az idegen oppozíciója a vizsgált szövegek esetében könnyű olvasási stratégiát szolgáltathatna. A kérdés azonban sokkal árnyaltabb, ezekben a novellákban az idegenség olyan formái, retorikai és szemantikai alakzatai bontakoznak ki, amelyekben az otthontalanság, száműzöttség, magány inkább megtévesztő metaforái egy sereg más veszteségnek. A kánonnal kapcsolatos problémák közt említik azt a mára már aktualitását vesztett tényt, hogy hiányzik a regény az életműből. A mások esetében, például a Mészöly-próza kapcsán sokszor felmerülő kérdés, a regényforma hiányzásának problémája idejétmúlt kritikai megközelítés, Ferdinandynál sincs már létjogosultsága. Nem beszélve néhány, a kettejük által művelt prózaforma közti hasonlóságról, amelyek következtében az áhított regényszerűség is megfogalmazható. Ilyen elemek a körkörösség, a történetek ismétlése, 115
