Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6. szám - Szuromi Pál: Táncok, töprengések és tragédiák (Pálfy Gusztáv szobrászatáról)
fundamentumaihoz kötődik. Innen adódik, hogy a főszereplő figura majdnem önállósult részegységnek is felfogható. Miként az is kivehető: ebben az univerzumban a romantikus, kalandos hatáselemek ugyanúgy tekintélyes szerepet játszanak, akár a kiszámíthatatlan, vészjósló mozzanatok. Egészében azonban a magasba törekvő nyitottság uralja a plasztika formatestét. Lám, mire képes egy talányosán összetett, mitikus és elvont formaszövevény! Olyan hangulati, gondolati kontrasztokat bír érzékien megsejtetni, akárcsak az emberi ösztön- és érzelemvilág. Ne feledjük: ez az alapvető, filozofikus tematika időtlen idők óta jelen van a művészeti tárgykultúrában. A síremlékszobrászatban valósággal hemzsegnek a legkülönfélébb végzet- és kapuvariációk. Elég most csak Canova vagy Bernini nagyszerű munkáira utalni. Majd Dante költői pokol víziója még Rodin fantáziáját is fellobbantotta. És tényleg: a keresztény világfelfogás duális természete az idő- és létszimbólumok karakterét is differenciáltabbá tette (1.: Utolsó ítélet ábrázolások, a pokol és mennyország kapui). S innen már csak egy történelmi lépésre vagyunk Friedrich drezdai oltárától, ahol a krisztusi példázat már fenyőkkel övezett hegyvidéki közegben jelenik meg. Szó se róla: Pálfy Gusztáv expresszív művének az égvilágon semmi köze sincs e festészeti látomáshoz. Ennek ellenére a romantikus gyökerű, természeti bázisú valóságszemléletben egyféle távoli, historikus analógia dokumentálódik. Annál is inkább, mivel a jézusi eszmekörben az élet és halál misztériuma legendásan összefonódik. Igen, létünk kibogozhatatlan talánya többé-kevésbé mindnyájunkat foglalkoztat. Ami az évek, évtizedek múlásával egyre intenzívebbé, átfogóbbá válik. Már csak a rálátás gyarapodása okán is. Mindenesetre, a korosodó Pálfy Gusztávnak nem kell röstelkednie e korai fogantatásé munkája miatt (1974). Bátorság, fantázia és progresszív elkötelezettség lakozik benne. Kár lenne elfelejtenünk: az ő generációjuknak jóformán újra kellett kezdeni a modem, avantgárd formanyelvek bekebelezését (a művész 1942-es születésű). Hisz az ötvenes-hatvanas évek tőszomszédságában járunk: a kultúrpolitikai oldódás ingoványos időszakában. Ahogy az sem mellékes: a pályakezdő alkotó hátterében olyan főiskolai tanárok állnak, mint Somogyi József meg Pátzay Pál. És most az utóbbi mester lenyűgöző emberi, stiláris hatása a legérdekesebb, minthogy ez Pálfy munkásságában is többszörösen tetten érhető. Itt azonban egy rendkívül artisztikus neoklasszicizmussal van dolgunk, amely már a maga korában is kissé konzervatívnak számított. Mindezt azért említem, mivel e korosztály szakmai, művészi érlelődésében kiemelt rangja volt a historikus, természetelvű örökségnek. Nekik ellenben néhány szorgos, gyötrelmes esztendő elegendőnek bizonyult, hogy szinkronba kerüljenek az autentikus, korszerű tendenciákkal. Jól példázza ezt a meglepő tematikájú Panel című bronzplasztika is (1974). Hazai szob- rászatunkban ugyanis alig-alig találunk olyan művészeket, akik e profán, architektonikus képzetkor kihívásait felvállalták volna. Nekem most Schaár Erzsébet nagyszerű, tartalmas „utca" sorozata ugrik be, amely a hasábszobrászat rusztikus, puritán eszközeivel a civilizációs létforma fájdalmas, embertelen kietlenségét tolmácsolja. Ami azt illeti: Pálfy kisplasztikájából sem hiányzik egy efféle szomorkás, lehangoló kisugárzás. Csak nála nincsenek elárvult ajtó- és ablaknyílások, nem beszélve a magányos, méretes emberi alakokról. Ő inkább a modem létezés térszerű monotóniáját, a ketrecbe zártság lélektani sivárságát hangsúlyozza. Annál is inkább, mivel ezúttal a vaskos, rusztikus térraszterek úgyszólván a lakók, a figurák fejére nőnek. Mintha egy tárgyi, társadalmi mechanizmus kimondottan törpévé degradálná az emberi élet minőségét. Amúgy jelenleg is gesztikus, archaikus és expresszív kiképzéssel találkozunk, akárcsak az előbbi produkcióknál. Most azonban a horizontális és vertikális elemek képlékeny térdinamikájára figyelünk leginkább. Bizonyára ennyiből is kitűnik: Pálfy Gusztáv szobrászi érdeklődésében ugyanúgy helyet kér az átfogóbb léptékű, filozofikus létértelmezés, mint a kortársi viszonyokra 96
