Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 6. szám - Szuromi Pál: Táncok, töprengések és tragédiák (Pálfy Gusztáv szobrászatáról)

reflektáló magatartás. így másokkal együtt magam is úgy vélem: lényegében egy nyitott szellemű, kutakodó alkotóról kell tudomást vennünk. A nyitottság kérdését mégis bizonyos fenntartásokkal kezelem. Már csak azért is, mivel a tematikai, formai sokszínűség nemritkán elvonja figyelmünket a perdöntőbb tényezőktől. Például a belső alakulás és önszerveződés, egyúttal a minőség kérdéseiről. Pedig ezen az útvonalon is érdekes, rokonszenves példázatokat kínál a művész embercentrikus munkássága. Nem nehéz észrevennünk: Pálfy egyre-másra vonzódik a nyújtott, törékeny, már-már gótikus profilú figurális modelláláshoz. Ezzel érzéki, poétikus vénáját is kinyilvánítja. Menet közben ellenben kiderül: számára a szúrós, fenyegető és gyilkos motívumok éppúgy fontosak, beszédesek, akárcsak a felemelő szépséget tolmácsoló könnyed, spirituális szoborelemek. Eldöntendő azonban: ugyan miféle alaki, szellemi áthatások munkálnak e kontrasztos kifejezési szférák között?

Alighanem hasznos lesz, ha itt egymás mellé helyezünk két megkapó, eleven mozgalmasságú művet. Jóllehet a Ciklon (Ágnes) csak egy magányos, fiatal nőalakra hivatkozik, míg a Körtáncnak egy emberpár a főszereplője. Ennek dacára a csavaros, spirális és dinamikus keretforma bizonyos rokonságot kölcsönöz a plasztikáknak. Mindenesetre roppant szellemesnek érzem azt a jellemzési módot, amelyik az előbbi figura kialakításánál érvényesül. Noha nem tett mást az alkotó, csak egy könnyed, hosszúkás és teátrális szalagdarabot odahelyezett kedves alakzata kezébe. O pedig olyanféle körkörös, atmoszférikus lendületet adott egyszerű, járulékos kellékének, hogy vele kecses, fizikális létformáját úgyszólván transzcendens régiókba bírta felemelni. Hisz annyi felszabadult öröm, annyi érzelmi telítettség vibrál ebben a hullámzóan nyitott, mégis poétikus teljességet idéző műalkotásban, amennyivel csak ritkán találkozhatunk. Nem elég, hogy a felemelt kezű, felemelt sarkú leányzót amolyan szélfútta, mozgalmas ruharedők övezik, de a légiesen könnyed, csavaros motívum is mindvégig hullámzó, örvénylő képzeteket mutat. Ennek az impresszív, expresszív és rodines formagazdagságnak köszönhető, hogy a fény-árnyék játékok pazar akkordjai jelennek meg előttünk.

A duális jellegű Körtánc valamivel feszesebb, zártabb és intellektuálisabb természetű. Igaz, a szemben álló női és férfimotívum V alakban elválik egymástól, bár a rájuk csavarodó spirális, kígyószerű forma jóformán közös nevezőre hozza őket. Sőt a magasba lendülő, hajlított kéztartásokat is finom, tartalmas ritmusrend fogja össze. De egészében is olyan merész, leleményes stilizációt észlelünk, amely szerves egységet teremt az emberi alakok és a démoni sugallató kígyóforma között. Úgy tűnik hát: a művészt ezúttal a bibliai bűnbeesés legendás példázata inspirálta. Csak ő e kárhozatos eseményt kollektív, demokratikus természetűnek láttatja. Ezzel aztán a testiség körtánca, a férfiakat meg nőket összekötő szükségszerű és paradox viszonyrend menthetetlenül jelképes érvényűvé válik. Ám a hullámzóan csavaros, spirális formaelemek metamorfózisairól se feledkezzünk meg. Ami előzőleg ugyanis költői pátoszú, légies és felemelő szerepkör volt, az most egy historikus súlyú, elementáris kötöttséggé vedlik át.

Kötöttségek és átváltozások? Sorolhatnám itt, hogy Pálfy Gusztáv mitikus kígyó- és állatfigurái miféle konzekvens, elágazásos útvonalakon haladnak. Ahogy jellegzetes koponya-, agancs- vagy kereszt- és tojás-motívumai is megérnének egy „misét". így kétségtelennek tűnik, hogy e tárgyi, tematikai eszköztárban a többszörösen visszaköszönő, analóg érvényű közlendőknek tekintélyes súlya van. Persze az sem érdektelen, hogy a különféle természeti, állati idézetek miként módosítják, miként gazdagítják ezt az emberközpontú világképet. Mert a szőlőfürtöt tartó Bacchánsnő méltóságos, pátzays alakjában éppúgy tetten érhető a historikus, genetikus érdeklődés, mint a szarvval ellátott, karneváli jellegű figura esetében (Maszk). Ami annyit tesz: a művész szemléletébe az ősi gyökerű mágikus vagy dionüszoszi eszmék is jótékonyan besegítenek, hogy az emberi teremtmények tel97