Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6. szám - Szuromi Pál: Táncok, töprengések és tragédiák (Pálfy Gusztáv szobrászatáról)
Szuromi Pál Táncok, töprengések és tragédiák Pálfy Gusztáv szobrászatáról Nézegetem, méregetem alkotásait. Termékeny, meditativ és igényes művész. Bronzplasztikái időnként átfogó érvényű, jellegzetes, már-már korspecifikus sajátságokat mutatnak. Ami különben csak-csak természetes. Elvégre egyikünk sem bírja kivonni magát az eleven történések és inspirációk sokszínű áramköréből. De nem is kell. Másfelől úgy tűnik: Pálfy Gusztáv majd négy évtizedes munkásságában nyomatékosan jelen vannak a szuverén, karakterisztikus vonások. O egyszerre hagyománytisztelő, klasszikus veretű és korszerű szellemű alkotó. Már az is árulkodó, hogy előszeretettel kötődik a nagy hagyományú, szépséges bronzanyaghoz. Kifejezési eszközeit azonban művei tematikai, tartalmi jellege is jócskán befolyásolja. Számára a lírai emelkedettség éppúgy kézenfekvő, akárcsak a drámai megrendülés, nem is szólva az ironikus, parabolikus nézőszögről. Közben az is kiderül: a művész tevékenységében néha a közvetlenebb, konkrétabb élmények, néha pedig az általánosabb tartalmú, filozofikus késztetések a mértékadók. Itt van mindjárt A Nagy Kapu című sejtelmes, monumentális hatású kompozíció. Holott valójában egy intim léptékű, harminchárom centis viaszplasztikával szembesülünk. A centrális álló figurát körbefogó anyag- és motívumszövedékben mégis annyi, annyi belső, dinamikus energia tobzódik, hogy akaratlanul is nagyobb lélegzetű, méretes plasztikára gondolunk. És ez így van rendjén. Henry Moore is azt tartotta: leginkább a művek formai, önelvű vitalitása szavatolja a szobrászi erőteljességet. Amivel máris hitelesnek érezzük Pálfy kiemelt, nagybetűs címadását. Habár továbbra is azon meditálunk: vajon miféle kapukat, miféle átjárókat kell elképzelnünk, hogy közelebb kerüljünk a szerző bölcseleti témájú formaépítményéhez. Nos, a mindennapi szóhasználatból sem koptak ki a képletes kifejezések, nevezetesen az élet vagy halál kapuja megjelölések. Most mégis mindkét létformát odailleszthetjük a kapu fogalma elé. Épp a produkció egyfoglalatú karaktere miatt. Más kérdés, hogy egy műalkotás tartalmi, esztétikai sugallatait elsősorban az alaki, szerkezeti és térbeli ritmusok összhangzattana közvetíti. Annyi bizonyos: a kecskeméti alkotó meglehetősen különös, rendhagyó formaképletet teremtett magányos, kissé nyújtott emberalakja köré. Mert nyoma sincs itt a szokványos kemény, határozott és mértanias épületelemeknek. Inkább olyasféle érzetünk támad, mintha valami rendkívül mozgalmas, nomád természeti közegben leledzenénk. Mondjuk, egy spontán, vertikális hálózatú cseppkőbarlang bejáratánál. Igaz, másféle analógiák is előjöhetnek. Akár a mitikus életfa-motívumokra is gyanakodhatunk. Sőt, a felfelé pul- záló, organikus formaegyüttes némileg Varga Imre Prométheuszát is eszünkbe villantja. Mármint a pattogó, lobogó tűzcsóva képzetét. De bárhogy is vélekedjünk e gesztikus, regényes kapumintázatról, néhány alapvető mozzanat kétségtelennek tűnik. Látható például: Pálfy Gusztáv számára az élet misztériuma mindenekelőtt a természeti szférák 95
