Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6. szám - Ferdinandy György: Captain Frank Nosti (Egy ’56-os magyar diák életútja)
Persze volt néhány öreg pilóta, a régi, motoros korszakból, akiknek soha nem lett volna szabad Jeten repülni, és akik rengeteg hülyeséget csináltak. De hát az öregek összetartanak, fedezik egymást. Az ilyen vén seggeket nem rúgja ki a vállalat. A pilóták különben sem hagyják egykönnyen nyugdíjaztatni magukat. Ismerek olyat, aki amikor elbocsátották, éttermet nyitott, és úgy meggazdagodott, hogy egyszerre több vendéglője lett. De még ez is az első alkalommal rohant repülni, amikor visszahívták mint flight ingenieurt. Én is majdnem erre a sorsra jutottam, a Delta nem vett át mindenkit, amikor a Panam csődbe jutott. Találtak sokaknál olyasmit, ami nem tetszett nekik. Nem feltétlenül szakmai dolgot, a Delta egy tipikusan déli banda volt, vallásosak meg ilyesmi. Volt, akit azért nem vettek át, mert ateista vagy például mormon. A mormonok egyébként nagyon rendes emberek, de elveik vannak, és az elveik közé tartozik például, hogy nem fizetnek adót. Csakhogy az adót automatikusan levonják a fizetésből. ItJ kezdődik a hercehurca, hogy akkor most mit csináljanak veled! Az amerikai törvények szerint az egyház nem adóköteles. Úgyhogy valaki kitalálta, hogy vallást alapít. Még én is alapítottam egy templomot. Egy szektának legalább három tagja kellett, hogy legyen, én voltam a feje, a feleségem meg egy barátnője a tagok. Más ilyen elvárások is voltak, például lenni kellett valahol egy imahelynek, ahol hetente legalább egyszer összegyűltek a hívek. A nappali sarkában felakasztottunk egy keresztet, legyen neked! Egy ideig nem adóztam, a templom fizette a lakbért, ő vette meg a kocsit, ő fizette a benzint és így tovább. Én csak egyszerű pap voltam, de lehettem volna akár püspök is. Azután átköltöztem Európába, és az ilyen amerikai marhaságoknak vége lett. Engem a Delta vallási okokból sosem zaklatott. Eljött a nyugdíjazásom ideje. Nagy keservesen elmentem, de hat hónap után visszavettek mint fedélzeti mérnököt. Amerikában nincsen nyugdíjkorhatár, az ember addig csinálja, amíg kap orvosit. Vagy amíg bírja. És én egyelőre még bírtam a pilótaéletet. 11. De ne siessünk, nem ment csak úgy egyik napról a másikra ez a nyugdíjazás. Szóval, Berlinben éltem és New Yorkban dolgoztam. Onnan indultak a járataim. Csakhogy én már belefáradtam ebbe a pendlizésbe: szerettem volna itt, Németországban kezdeni. Ezek meg, amilyen korlátolt banda volt, azt mondták, hogyha ők fizetnek, hogy utasként átmenjek New Yorkba, és utasként repüljek vissza munka után, akkor fogjam be a szám. Tiszta elmebaj, tele volt már vele a tököm. Ülni ott hátul a fedmérnök helyén és nézni, mit csinálnak elöl ezek a balfaszok. Nagy bunkók voltak ezek az amerikai pilóták, egy kurva szót sem beszéltek németül. Azt sem értették, hogy az irányítók mit mondanak. Szóval számomra már nagyon terhessé vált így a repülés. Azután emlékszem, pontosan Moszkvában történt, egy nagyon szép szállodában szálltunk meg, és 89
