Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 4. szám - Pethő Sándor: Lovag, Halál és Ördög (Hangjáték két részben)

kellemetlen kis affaire így sokkal szerencsésebben zárult, mintha maguk párbajoztak volna egymással, mint ahogyan már el is tervezték. Ámde térjünk a tárgyra! A támogatását szeretném kérni. A Naumannal tavaly megkötött kiadói szerződés, úgy látom, sínre tette szegény beteg bátyám életművének ügyét. Üzleti ügyeink jól állnak. Tavaly Naumann az eladott példányok után 14 000 márkát fizetett nekünk. A bátyám gyámjai ebből 6000 márkát juttattak nekem, mint a Nietzsche-archívum vezetőjének, s mint Fritz pénzügyei képviselőjének. A maga által előkészített francia és angol kiadás, Naumann számításai szerint, legalább ennyi bevételt fog hozni. Szegény özvegyből tehetős archívumigazgatóvá lettem, Koegel. Van azonban valami, ami mégis nyugtalanít.

KOEGEL: Mi az, asszonyom?

ELISABETH: Annak a szerencsétlen műnek, Az Antikrisztusnak sorsa. Meggyőződésem, hogy az utókor igen kevésre fogja tartani ezt a bátyám betegsége kezdetén írott keresztényellenes pamfletét. Ugyanakkor azt tapasztaltam, hogy Európa-szerte hihetetlen az érdeklődés iránta. Mivel a kiadása a várható botrány miatt valószínűleg komoly bevételt jelent majd, elhatároztam, hogy ez év szeptemberében ezt a munkát is piacra dobom. A teológiai zűrzavar elhárítását pedig, mint szakemberre, Overbeck professzorra bízom. Szegény betegünk iránt érzett barátsága aligha teszi majd lehetővé, hogy erre a felkérésre nemet mondjon. Ennek a munkának a kiadásához kérem a segítségét, természetesen illő külön díjazás ellenében.

KOEGEL: Számíthat rám, asszonyom. Ugyanakkor szabadjon megjegyeznem, hogy Nietzsche asszony és Oehler tiszteletes úr, mint a Nietzsche-hagyaték törvényes gondozói, aligha fogják ehhez beleegyezésüket adni.

ELISABETH: Erre ne vesztegessünk több szót, Koegel! Az anyámnak és a nagybátyámnak a megjelenésig természetesen nem szabad tudnia arról, hogy ennek a kéziratnak a kiadásán dolgozik. Mégiscsak furcsa lenne, ha a legnagyobb európai filozófus művének kiadásáról egy iskolázatlan öregasszony és egy vidéki pap döntene! Ha megengedi, át is térek a következő problémára.

KOEGEL: Sejtem, mi lesz az, asszonyom, és válaszom is van rá.

ELISABETH: Ha von der Hellen maga ellen tett panaszára gondol, nem téved, Koegel. Mint tudja, dr. von der Hellen a weimari Goethe-Schiller-archívumban szerzett számunkra is hasznosítható tapasztalatokat a kéziratos anyagok kiadásában. Alkalmazását azonban nem ez a tény tette szükségessé, hanem az, hogy feddhetetlen magánéletű, rendezett családi háttérrel rendelkező úriember. Az a körülmény, hogy hárman, és nem mi kettesben dolgozunk a bátyám kéziratainak feldolgozásán, a külvilág szemében sokféle, közös ügyünknek ártó híresztelésnek elejét veheti.

65