Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 4. szám - Pethő Sándor: Lovag, Halál és Ördög (Hangjáték két részben)
KOEGEL: Dr. von der Hellen elsőrangú filológus. Személy szerint bánt, hogy a képességeimben kételkedik. Nyilvánvaló, hogy a helyemre, a sorozatkiadás főszerkesztői pozíciójára pályázik. Sokkal aggasztóbbnak látom, hogy dr. von der Hellen munkamódszere lassú. Napokat, néha heteket tölt Nietzsche úr egy-egy futólag odavetett feljegyzésének kisilabizálásával. ELISABETH: Ebben mi kivetnivalót talál, Koegel? KOEGEL: A kéziratok mielőbbi kiadásának, ha úgy tetszik, az Európából Amerika felé terjedő Nietzsche-konjuktúra kihasználásának nem tesz jót ez a munkamódszer. Mindezen túlmenően von der Hellen úr filológiai alapossága nem feltétlenül azt a Nietzsche-képet sugallja a világ felé, melyet asszonyom megjelent és készülőben lévő újabb Nietzsche-életrajza sugall. ELISABETH: (megütközve) Ezt hogy érti, Koegel? KOEGEL: Dr. von der Hellen úr alapelve, hogy mindent ki kell adni, ami az ön bátyjától ránk maradt. Nietzsche úr kéziratai között azonban sajnos vannak olyan levelek, feljegyzések, melyek nem vetnek jó fényt önre, asszonyom. így például mikor azt írja, hogy átoknak tartja az önnel való rokonságot. Vagy azt, hogy az ön szellemi képességei - bocsásson meg, nem a saját véleményemet mondom - elégtelenek mindannak befogadására, amit ő ír. Ha valamelyest is jól ítélem meg az ön szerepét a Nietzsche hagyaték gondozásában, a legkevésbé sem lenne kívánatos, ha ezek az anyagok napvilágra kerülnének. ELISABETH: (zavartan) Valóban... valóban. KOEGEL: Természetesen nincs oka az aggodalomra, asszonyom. A köztünk lévő (erősen megnyomva a szót) közeli és bizalmi kapcsolat jogán ezeket a feljegyzéseket magamhoz vettem és gondosan elzártam, (rövid szünet) Azért azonban nem tudok kezeskedni, hogy amennyiben dr. von der Hellen úr kezébe kerülnek, elkerülhető ezeknek a dokumentumoknak a publikálása. Ez a kellemetlen fordulat legnagyobb valószínűséggel persze akkor következik be... ELISABETH: (kezd magához térni) És mi a garancia arra, hogy maga nem használja fel ezeket a feljegyzéseket ellenem, Koegel? KOEGEL: Mint úriember, nem szívesen hivatkozom erre, de azt hiszem, nincs más lehetősége asszonyom, mint az, hogy a becsületszavamban bízzon. (rövid szünet) És természetesen a közöttünk lévő közeli és bizalmi kapcsolatban. ELISABETH: (határozottan) Azt hiszem, megértettem, dr. Koegel. Mindazonáltal félek, hogy alábecsüli a rendelkezésemre álló lehetőségek számát. (rövid szünet) Legalább egy lehetőségem még a maga által említetteken túlmenően is maradt. 66
