Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 4. szám - Pethő Sándor: Lovag, Halál és Ördög (Hangjáték két részben)
NIETZSCHE: Igazad volt, apa. Az apáknak minden fontos kérdésben igazuk van, ha már halottak. HANG (1): Amit most látsz, egyedül te látod. Tíz, húsz, vagy száz év múlva a Surlei szikla és a Silvaplana-tó ugyanebben a fizikai formájában másnak, más isteni alakját mutatja majd, ha lesz még halandó szem, amely mindezt megpillantani képes. Ne szégyelld, hogy a felismerés öröme zokogásba fojtja a hangod. A szellemed már kész, de a lelked még nehezen viseli a látványt. Valóban minden örök körforgásban visszatér. Te is. Hidd el, a beavatás sziklája megőrzi a könnyeid, és egyszer, ha te már jelenlegi alakodban nem leszel, egy másik kiválasztott szemében azokról is újra visszaverődik majd a napsugár. NIETZSCHE: ...a könnyeim is... visszatérnek. A visszatérés a sziklában van elrejtve... És a tóban... a fákban... mindenben... el... van rejtve. (rövid szünet) Emlékszel a lovagra, Carl Jensen? Egy csúnya emberforma alak kíséri, szarvakkal a homlokán. És egy másik, akinek állatfeje van, és szigonyt tart a kezében. Folyton a lovag nyomában jár. JENSEN: Ez a te Dürer-metszeted, Fritz! NIETZSCHE: (dühös hangulatváltással) Nem! Ezek mind igaziak! Az ördög és halál. Ők jönnek állandóan utánam a labirintusban. Ha tükörbe nézek, ott látom a hátam mögött őket. JENSEN: Félelmet okoznak neked? NIETZSCHE: F...f...félelmet. A h...h...halál h...h...haragszik ránk. Azért, mert megszülettünk. T...t...udod, hogy... a l...l...lét nagy egészéből k...k...kiválni... bűn? JENSEN: Elmagyaráznád ezt nekem, Fritz? NIETZSCHE: M...m...minden, ami egyedivé válik, m...m...megtöri a lét örök egységét. A sz...sz...születés is. A h...h...halál vissszatérít az egységbe. (normálisra váltó hangon) A születéssel újra és újra ellopunk egy darabot a létezés egységéből. Ahogyan a gonosz törpék elrabolták a Rajnától a gyűrűt. Pedig a gyűrű a Rajnáé, ezt jegyezd meg jól, Carl Jensen. Míg vissza nem kerül jogos tulajdonosához, az istenek pusztulásra vannak ítélve ebben a világban a tolvaj és kisszerű törpékkel szemben. A halál tudja, hogy elraboltunk magunknak a lét egészéből egy kicsi részt. Azért vár ránk a labirintus mélyén, hogy helyreállítsa az egységet. (váltás, visszacsúszik) É...é...én sokat sétálok esténként a mamával. Néha Genuáig is elmegyünk. És Sils-Mariába... Ülök a genuai kikötő vasbakján, nézem a tengert és sírok. Nem csak azért, mert fáj a szemem a vízről visszatükröződő erős fényben. Örömömben, hogy megadatott nekem, hogy az istenek szemével láthassam ezt a világot... Mert a világ eddig élt legnagyobb tanítója lehetek... Tudod milyen illata van Sils-Mariának, Carl? 60
