Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 4. szám - Pethő Sándor: Lovag, Halál és Ördög (Hangjáték két részben)
HANG (2): Találkozás vagy búcsú, nem egyremegy, Nietzsche? Ne ábrándozzon, barátom! Elek. Féktelenül és megbotránkoztató harsánysággal élek. És szabadon, teli marokkal szórom a körülöttem lévőkre az örömet és fájdalmat. Az élet bizony még a rossz házassági ajánlatok után is szép. Ezt még a legutolsó kereskedő és legbecstelenebb bankár is tudja. Kitalálja, miért? Azért, mert ők valamilyen célért élnek, Nietzsche. Lehet, hogy csak a maga által megvetett pénzért, sikerért, szerelemért. Devalamiért. És nem magukból és maguknak, mint magafajta gondolataik pókhálójába csavarodott, sápatag filoszok. NIETZSCHE: ...és. A k...ka...katonák is meghaltak... 1870. augusztus 9-től október 21-ig szanitéc voltam a háborúban... Hullákat szedtem össze a csatatéren. Az apám is hulla... pedig az istenek nem halnak meg... Thuküdidész azt írja, hogy az athéni pestisjárvány idején a szegényeknek nem volt pénzük a halottaik eltemetésére. Ezért i...id...idegenek halotti máglyáira dobálták őket... (sírásba csukló hangon) Látod, Carl, Je...je... jensen! I...i...ilyenek az emberek... Az istenek ugye soha nem tennének ilyet? JENSEN: Nem tudom. Fritz. De bocsáss meg nekik! Hiszen ők csak emberek! NIETZSCHE: (sír) Mi...minden rend fe...felborult kő...körülöttünk... Ezért nem látjuk..., n...n...nem látjuk...a vi...visszatérést... sem. F...félek, hogy valami nagyon rosszra születtem... JENSEN: A legnagyobb feladatra születtél, amit csak emberi váll elbír. Csak te mondhatod el nekünk a visszatérés titkát, Fritz! Tedd meg, kérlek! NIETZSCHE: Nagyon régen beszélt erről egy hang. Sils-Mariában, 1881 augusztusában... HANG (1): A felismerés helyére érkeztél. A szikla, ez az öreg porhóval behintett csúcsú tóparti piramis lesz a beavatásod helye. Elérkezett a pillanat. Most teljesül a naumburgi öreg tölgy alatt egykor megfogalmazott kívánságod. Láss hát, istenként, ahogyan mi látunk! NIETZSCHE: Minden élő és halott anyagban istenek laknak. Épp úgy, ahogy Hérakleitosz mondta. Istenként látni annyi, mint ezt felismerni. Ezért semmi, soha nem halhat meg. Még akkor sem, ha a létezés körforgásában időről időre alakot cserél. Te homályos, vén epheszoszi, honnan tudtad mindezt? HANG (1): Minden korban vannak olyanok, akik tudják. Néha Hérakleitosznak hívják őket, néha máshogy. Most talán éppen egy régen halott röckeni lelkész nevét viselik. Más korokban majd másokét. HANG (3): (szemrehányóan) A megvilágosodás mindig személyes, Fritz. Nem ezt tanítottam neked már gyermekkorodban? 59
