Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 1. szám - Kapuściński, Ryszard - Szenyán Erzsébet: Lapidárium VI. (1. rész)

Ellenpont:- dionysosi tragikum és apollói menekülés a szép látszatba.

Egyre uralkodóbbá válik a könyvek praktikus megközelítése: az emberek információkat keresnek bennük - enciklopédikus, nyelvi, utazási információkat.

Ezzel szemben én legtöbbet azzal kínlódtam, hogy leírjam, milyen árnyékot vet egy fa, milyen a Szaharát átszelő folyó csöndje. Ezekre a képekre azonban a kritikusok föl sem figyelnek. Őket a politika, a szociológia, a gazdaság érdekli.

Takarítom az íróasztalomat. Ez leginkább azt jelenti, hogy leszedem az asztalon tornyosuló könyveket, papírokat, és sorban lerakom őket a földre. Az íróasztal most olyan, mint magasba törő faerőd, amelyet könyvoszlopok ostromolnak arra várva, hogy újra följussanak az erőd tetejére.

Georg Eberhard Rumpf (latinosán Rumphius) (1628-1702) német-holland tudós és kutató, Hanauban született. Úttörő szerepet játszott a trópusi flóra kutatásában. Huszonnégy évesen, a Holland Kelet-indiai Társaság alkalmazottjaként, az Indonéziához tartozó Ambonba küldik. 1660-tól magánkereskedő, közben kutatni kezdi Ambon flóráját és faunáját, s ezt a tevékenységet élete végéig - több mint negyven éven keresztül — folytatja.

02. 08. 18.

Schopenhauert olvasom. Azt ajánlja, vezessünk naplót. Ez jó módszer arra, hogy eltöprengjünk minden eltelt napunkon - mit csináltunk, milyen gondolataink támadtak. (Szerintem a naplóírásnál az a fontos, hogy kiválasszunk és megörökítsünk valamilyen részletet, ha csak egyet is, különben a napunk kapaszkodó nélkül telik el. „Időcsapdákat" kell létrehozni, hogy napunk ne suhanhasson el nyomtalanul az idő felszínén).

Pascal, Kierkegaard, Szolovjov perlekedik Istennel. Manapság ugyan ki perlekedik Istennel?

Leggyakrabban észre sem vesszük a többieket. És a többiek sem minket. Olyanok vagyunk, mint Ralph Ellison regényhőse - kölcsönösen láthatatlanok egymás számára.

„Az emberiség két félre oszlik - írja Joachim Lelewel 1844-ben írt Uwagi nad dziejami Polski i ludu jej (Megjegyzések Lengyelország és népe történelméhez) című esszéjében -, egyik fele tevékeny, de a másik ember kárára, akit kényére-kedvére használ és kihasznál: lévén fürge és mindenre kész, a haladás országútján rohan- vást rohan, számos és különféle cselekedeteket produkál, amelyeknek következményei foglalkoztatják s megindítják az olvasókat: ennek következtében minden beszély róla szól. A másik fajta ember csöndes, nehézkes, magába húzódó, lustán cammog a haladás országútján, ahol mások folyton folyvást leelőzik; múltba réve- dő tekintete állhatatosan egy irányba néz; állandó és keserves küszködése színe vesztett, élettelen kifejezésekben megnyilvánuló, unalmas emlékezéseknek szolgál tárgyául. Ha pediglen nagy néha felriad a nyomor iránt mutatott érzéketlenségé22