Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 1. szám - Kapuściński, Ryszard - Szenyán Erzsébet: Lapidárium VI. (1. rész)
bői, felhorgadása, kitörése képes a világot megrengetni, a történetírót elbűvölni, ám ez csak pillanatnyi fellángolás, mert máris letűnik a színről, s elmerül a változást nem ismerő egyformaság csöndjében." Joachim Lelewel, Wybór pism historycznych (Válogatott történelmi levelek) Napjainkban a szavak olyanok, mint a bibliai „pengő cimbalom" - nem járnak semmiféle következménnyel, nem köteleznek semmire. A szavak már nem adnak szárnyakat a képzeletnek, de nem is rombolnak, nem is sebeznek, mert akarat nélküliek, súlytalanok, már semmit sem jelentenek. Hogy csak egyetlen példát említsek: a pápa felemeli szavát az iraki háború ellen. Ám kormányunk - miközben a pápa előtt térdel - nyíltan támogatja a háborút. Ez a megalkuvás azonban senkire sincs hatással, senkiben nem kelt viszolygást vagy ellenkezést. Az is eszembe jutott, hogy az irodalom válságának forrását vajon nem a szavaknak ebben a leértékelődésében kell-e keresnünk, hiszen a szó az irodalom építőeleme, s ha az írónak ilyen silány anyagból kell építkeznie, nem hozhat létre erőteljes és fontos műveket. Zofia Gebhard wrociawi költőnő írja egyik levelében: „Nem kérdezem, mi újság Nálad, mert a te életmódodtól szédül az ember feje." Hogy pedig kevéske nyugalmat és csöndet csempésszen életem őrült tempójába, végletekig telített időbeosztásomba, azt írja, hogy kertjében megjelentek a madarak, vagy hogy krumplinudlit főzött gombás szósszal, esetleg csak úgy, váratlanul küld egy szárított ibolyaszirmot. Az embernek megadatik a dolog lehetősége, de nem maga a dolog. Ez utóbbit előbb meg kell szereznie, utána kell járnia, néha igen nagy erőfeszítéssel. Ennek az egésznek ez a cselekvő, akarással átitatott erőfeszítés a legalapvetőbb, nélkülözhetetlen eleme. Nálunk lépten-nyomon semmibe veszik a következő ókori alapelvet: Non omne licitum honestum (nem minden tisztességes, ami megengedett). Andrzej Os^ka recenziót írt (Gazeta Wyborcza, 2003. 03. 1-2.) Marcin Gizycki Slownik kierunków, ruchów i kluczowych pojec sztuki drugiej polowy XX wieku (A XX. század második felének művészetében fellépő irányzatok, mozgalmak és alapfogalmak szótára) című könyvéről, s ebben arra hívja fel a figyelmet, hogy az alkotás helyét átvette a névadási mánia („művek helyett elnevezések"), a kritikusok ahelyett, hogy, mint régebben, a művészt és annak művészetét értékelnék, manapság „címkék gyártásával foglalkoznak, amelyeket aztán rájuk lehet ragasztani". Találó megjegyzés! Mert senki sem azt kérdezi, hogy valami jó-e vagy rossz, hatásos-e vagy hatástalan, hanem azt, hogy konceptről, minimal artról, op- vagy pop-artról van-e szó. Ily módon piedesztálra surranhat bármely középszer, elég, ha az adott műhöz megfelelő skatulyát és elnevezést találnak. Vagyis, ezek az 23
