Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 3. szám - Belák Henriett: Felmérhető-e a világ? (Egy sikertörténet természetrajza: Daniel Kehlmann)
jelent a nő? Szükséges szerepét érzi a regénybeli Gauß, hiszen sem gyereket nevelni, sem háztartást vezetni nem tud. De ha már megnősült, akkor sem képes a számok börtönéből szabadulni. Éjszaka jut eszébe a számítási hiba képlete, amit fel kell jegyeznie, mielőtt elfelejtené. A gond csak az időzítésben van, mert épp a nászéjszakáján történik mindez. Hasonló véleményen van a női nem szükségességét illetően Humboldt is, mert az ember csak akkor nősül, ha nincs fontosabb dolga, mondja a regényben. Thomas Steinfeld a tudomány elméleti oldaláról közelíti meg A világ fölmérését: „Az elmélet elbeszélése" mottója szerint betekintést nyerhetünk a német tudomány egykori világába, a teóriák halmazába.11 Ez az igazi kaland, mégpedig a szellem kalandja, vagyis a világ felmérése „mint reális felvilágosodás", ahogyan Martin Lüdke írja.12 De nem kerülhetjük meg immáron a magyar recepció bemutatását sem, hiszen A világ fölmérése magyarul a negyedik kiadásnál tart. Báthori Csaba, a regény talán első kompetens recenzense részben a fenti, Steinfeld és Lüdke által fémjelzett nézetet vallja, miszerint Kehlmann regényében „a felvilágosult eszmélet mámora", a kielégíthetetlen kíváncsiság, a megismerés utáni mohóság az egyik mozgatórugó.13 Humboldt kísérletéhez legjobb munkaeszköz önmaga teste, nemcsak szemével, de többi érzékszervével is megbizonyosodhat hipotézisének beigazolódásáról: az emberi test valóban vezeti az áramot. Azonban emberekről van szó, akik éreznek és érzékelnek, akik zseniális képességük mellett mogorvák, egoisták, tapintatlanok és olykor sebezhetőek, ezáltal emberi gyengeségük, humanitásuk párosul a felvilágosodás zsenifogalmával. A tudás nem elérhetetlen, vagyis megszerezhető, a zsenialitás mellett az akarat és a kitartás jellemzi őket, amelyekkel a célok eléréséhez közelebb kerülhetnek. A magyar recepcióban ugyanakkor az empirizmus mellett átfogóbb és mélyebb tartalmak is megfogalmazódnak A világ fölmérésével kapcsolatban. Például hogy mit jelent a XIX. századi ember számára németnek lenni, hogyan gondolkodik egy porosz és egy német, és ez milyen mértékben alakítja a tudománytörténetet; vagy ahogyan Bombitz Attila fogalmaz kritikájában, a német „kultúra- és tudománytörténet [...] a legmesszebbmenőkig pellengérre [van] állítva a regényben".14 A magyar kritikusok véleménye megegyezik abban, hogy a könyv „olvasmányos", „könnyedén olvasható", sőt Jánossy Lajos ajánlásával Kehlmann „poétikáját feltehetőleg valóban tanítani lehetne. Irodalomfelmérő. Fogalmazás, külalak, helyesírás: ötös".15 Ugyanakkor merőben más álláspontot képviselnek mind a szakma képviselői, mind az „egyszerű" olvasók az eladott példányszámokat nézve. Hihetnénk, hogy az osztrákok épp úgy szeretik A világ fölmérését, mint a németek, pedig nem így van. Hiszen Kehlmann müncheni születésű, apja, Michael Kehlmann azonban osztrák (többek között Joseph Roth Radetzky-indulójának megfilmesítője), Bécsben végezte tanulmányait és ott is él. Az osztrákok mégsem fogadták akkora érdeklődéssel a könyvet, mint a németek, habár Helmut Gollner osztrák kritikusként szó szerint „nagyon, nagyon jó könyvnek" értékelte.16 11 Thomas Steinfeld, i. m. 12 Martin Lüdke, i. m. 13 Báthori Csaba: Találkozások, párhuzamosok - Daniel Kehlmann: A világ fölmérése. In: Magyar Narancs, 2007. 01. 25. 14 Bombitz Attila: „Az nem lehet, hogy ez volna minden." Daniel Kehlmann: A világ fölmérése. In: Élet és Irodalom. 2007. február 16., 07. szám. 15 Jánossy Lajos: Felmérő. Daniel Kehlmann: A világ felmérése. In: www.litera.hu. 2007. 02. 26. 16 Helmut Gollner: Auf dem Besuch beim deutschen Geist. In: Literaturkritik, 2005. szeptember 114
