Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 1. szám - Kapuściński, Ryszard - Szenyán Erzsébet: Lapidárium VI. (1. rész)

- „amíg koldus az ember, üljön csöndben, ne fantáziáljon, ne ugráljon",- „könnyen nevetségessé válhatsz, amikor megpróbálsz valakit megismerni",- „a tény plasztikája a fontos, nem születésének pillanata",- „ha régi lemezt teszünk fel, nehéz megállítani",- „romboló szándékú emberből 10-15-ször több van, mint értéket teremtőből",- „mellékes tartalmak",- Newman kapcsán: „szellemi tolakodás jellemzi, az pedig rombolja a személyiséget",- „a katolikusok jellemzője: az erények egoizmusa. A technikában ezt centri- petális erőnek nevezzük. Ezekből az erényekből származik a bűn gyűlölete, a bűn alatt elsősorban a rend megzavarását értve".

Egyetlen más világ sem differenciáltabb, megosztottabb a gyerekek világánál. Természetesen a felnőttek világa is tele van egyenlőtlenségekkel, ám míg sok felnőtt képes arra, hogy élete során kialakítson magának valamiféle támaszt, hídfőállást, a gyermek erre képtelen - a gyermek védtelen, tanácstalan, gyönge. Különösen szembetűnő ez a kontraszt olyankor, ha az egyik gyermek jólétben él, minden megadatik neki, kényeztetik, minden földi jóval elárasztják, a másiktól, a szegény családban, szegény társadalomban élő kortársától pedig mindent megtagadnak. Ez utóbbi csoportba tartozó szerencsétlenek gyakran éhezve, az utcán kóborolva, szemétdombokon élnek.

Mivel pedig a gyermek természeténél fogva rendkívül sebezhető, érzékeny, fogékony lény, fájdalmas keserűséggel éli meg helyzetének igazságtalanságát, s ahogy növekszik, állandósul benne a sérelem, a megaláztatás, a félretaszítottság érzése.

A túlélés civilizációi és mellettük a fejlődés civilizációja, vagyis más szavakkal: a léthez kötött lélek (a paraszt, a falu) és a felébresztett lélek (a város és lakói). Kitől van ez? Ki írta? Tadeusz Zielinski?

A művészet, az irodalom már nem teremt mintákat, példákat.

A nyelv. A nyelv szépsége, művészi ereje, bája - ez mind egyre többet veszít jelentőségéből.

A kommunizmusról. Az emberek lerombolták a rendszert, de a rendszer által létrehozott szubsztanciák egy része továbbra is él, működik.

Krzysztof Czyzewski Czas proivincji (A vidék ideje) című írását olvasom a Znak 2002/7-es számában. A szerző a vidékről mint lehetőségről, mint felfedezésről és alapoktól induló építkezésről beszél. A vidék az úttörők, a romantikusok helye, olyan folyton kutató embereké, akik elvetik mindazt, ami kényelmes és könnyű.

Fridrich Dürrenmatt mondja írásmódszeréről egy interjúban: „folyton mindent elölről kezdek... ahányszor szünetet tartok az írásban, kénytelen vagyok mindig elölről kezdeni a munkát". (Literatura na Swiecie, 1978/5)

19