Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 1. szám - Kapuściński, Ryszard - Szenyán Erzsébet: Lapidárium VI. (1. rész)
Meghallgattam Robert Schumann zongoraversenyét. Utána magáról a szerzőről olvastam. Negyvenéves kora körül hatalmasodott el a betegsége. Egyre nehezebben beszélt. Idővel mind kevésbé tudta megkülönböztetni a valódi hangokat azoktól, amelyek a fejében születtek (hangzó rémképek?). Aztán már minden ütemet túl gyorsnak talál. Negyvennégy éves, amikor a Rajna hullámaiba veti magát. Megmentik, majd elmegyógyintézetbe zárják, ahol egy-egy világosabb pillanatában még komponál is. Itt él még két évig, 1856-ban hal meg. Felesége, Clara negyven évvel élte túl, végigkoncertezte egész Európát, fellépésein férje műveit játszotta. Mi fogja meg az embert leginkább az Otestamentum olvasása közben? A dráma- iság, a borzalom, a végzetszerűség érzése. Az ókori eposzok lapjait istenek, héroszok, emberfeletti lények, gigászok, gilgamesek töltik meg. Ezzel szemben a tömegkultúra korának embere, a közönséges mcdonald's-os kenyérpusztító saját maga válhat önmaga regényhősévé. Nos, ez a különbség a minőségi irodalom és a népszerű irodalom között. A kommunikáció fejlődése megkönnyíti a kapcsolatteremtést, ugyanakkor azonban gyökértelenné is teszi az embert, aki most szabadon változtathatja helyét, miközben már egyik helyhez sem kötődik. Ott, ahol az emberek gyakran vannak kitéve kényszerű emigrálásnak, például Afrikában, a törzsi kötelékeknek erőseknek kell lenniük, másként ugyanis az idegen világba vetett, összezavarodott ember elveszne. Ezért ezek az emberek, bárhova vesse is őket a sors, keresik egymást, igyekszenek egymás közelében lakni, megőrizni közös hiedelmeiket és szokásaikat, „könyökükkel érezni szomszédjuk jelenlétét". Ez ugyanis növeli biztonságérzetüket, amelyre mindenkinek szüksége van, aki idegen világba szakad. A világ képének változásáról tervezett esszéhez:- a vallások a gettóstruktúrából a hálózati struktúra felé haladnak;- az új diktatúrák, többek között az informatikai forradalom következtében, manapság gyakran kevert formában jelentkeznek, úgy, hogy például demokratikus és liberális jegyeket is hordoznak. A csendes-óceáni térségben az egyes régiók és kultúrák között meglévő kapcsolatok jóval régebbiek, mint az Európa és Amerika közötti kapcsolatok. A bugrisság örök. Maria D^browska ezt írja naplójába az 1918. október 28-ai dátumhoz: „Meddig fog még a bugrisság őrjöngeni és uralkodni demokratikus elvek mögé bújva?" A régi időkben a parasztság akarta, óhajtotta az erős, tekintélyelvű központi hatalmat (királyságot, császárságot), mert benne látta az igazságosság zálogát, a helyi kiskirályok, vidéki önkényurak teljhatalmával, elnyomásával és jogtiprásá- val szemben védelmet nyújtó menedéket. A szilárd, öröklődő, megközelíthetetlen 20
