Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 3. szám - Staar Gyula: Múló szerelem volt a matematika? (Beszélgetés Vekerdi Lászlóval; 1. rész)

1955 márciusában Szegeden Kalmár László 50. születésnapjának megünneplésére készültek. Megegyeztek, hogy Szele Tibor is eljön akkor Szegedre, előadást tart, ez megkönnyíti az átvételét. Igen ám, de az elutazása előtti napokban újra kereste ez az ÁVH-s, fel-alá sétálgatott Tiborral a hideg, szeles utcán, amitől ő megfázott és súlyos influenzával ágynak esett. Elhívott, kérdezte, mit csináljon.- A szorult helyzetéről is tudtál?- Hogyne, korábban azt is elmesélte nekem.- Barátként akkor mit tanácsoltál neki?- Hogy menjen Szegedre, ott megmenekül ettől a helyzettől. Kalmárt nagyon derék, rendes embernek ismertem, ő is járt Karácsony Sándornál. Ragaszkodott Tiborhoz.- Aki most beteg lett és barátja újabb tanácsára várt.- Rettentően nagy bajban voltam; most mit mondjak neki? Legszívesebben azt tanácsoltam volna, hogy ne utazzon, a hideg vonaton súlyosbodhat az influenzája, tüdőgyulladást kaphat. Csakhogy, ismerve a helyzetét, ezt ilyen határozottan nem mondhattam meg neki. Pedig meg kellett volna tennem. Megtiltani, hogy elmenjen, rábeszélni, meglesz az az állás később is, az előadása nélkül is. Tibor úgy döntött, mégis elmegy. „Majd jó melegen felöltözöm" - nyugtatott. Szegeden azután a megfázása súlyosbodott, influenzás agyhártyagyulladás lett belőle, és hiába kezelték az ottani klinikán, néhány nap múlva meghalt.- Mit éreztél akkor?- Teljesen összetörtem. Tibor temetésére eljött Kalmár László is Debrecenbe. Én ott szabályszerűen zokogtam. Elmondtam Kalmárnak, felelősnek érzem magam a halála miatt. Határozottan meg kellett volna neki mondanom, hogy márpedig szó sem lehet az utazásról. Kalmár látva, hogy mennyire szenvedek, később írt nekem egy szép nyugtató levelet, ma is őrzöm. Várj, megkeresem neked.- Ismét Szállási Árpádot idézem: „Évfolyamunk az 1952153-as tanévben hallgatott belgyógyászati előkészítést, azaz propedeutikát a Petrányi-klinikán, így Vekerdi tanársegéddel akkor találkoztam először... Később eltűnt a nagyerdei klinikatelepről. Mondták, hogy felkerült a fővárosi onkológiai intézetbe, valamint Németh László vonzáskörének ő lett a tudománytörténész társbolygója. " Miért hagytad ott a klinikát?- Jaj, ezt nagyon bonyolult lenne megválaszolnom.- Sükösd Mihály erről egyszerűen azt írta, hogy „sokat ígérő tudományos pályát hagyott ott, mert nem maradt ideje eleget olvasni."- Részben, de olvastam én nagyon sokat, orvosi könyveket is. Emlékszem, megvettem a méregdrága francia belgyógyászat tankönyvsorozatot, hogy naprakészen tájékozódjam. Több havi fizetésem ment rá. Engem azonban valahogyan mindig más is érdekelt. Ami érdekes volt, az nem tudott nem érdekelni. A jó szakembernek kell lenni annyi önfegyelmének, hogy ami nem tartozik a szakmája körébe, bármennyire érdekes is, az ne foglalkoztassa. Belőlem ez, talán Karácsony hatására, teljesen hiányzott. A fizikusban a másik embert láttam, egyszerűen nem hagyott nyugodni, ha őt nem értettem. Zavart, hogy vannak másik világok, amelyekhez nemigen konyítok.- Világunk ezerszínű, nem lehet mindenhez érteni. Neked nem a XX. században kellett volna születned, korábban egy ember jobban átláthatta a nagy egészet.- Áh, nem, sose láthatta át! Az csak mese. Igaz, mindig voltak emberek, akiket olykor még a saját tudományuknál, a maguk bölcsességénél is jobban érdekelt a másiké. Valahogy ez a másik nekem a kulcsszó. Ezért akartam megismerni Einsteint, így jöttem bele a kvantumelméletbe. S akkor valaki azt mondta nekem: „Jók, jók ezek a könyvek, de olvasd el Diracot, ő az igazi! A többiek is segítenek, de az igazi matematikai megformulázást Dirac adja." Nem nyugodtam, végül Szele Tibor segítségével sikerült megszereznem Dirac könyvét. Mindjárt lefordítottam magyarra, de eszembe se jutott, hogy kiadót keressek neki.

90