Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 3. szám - Staar Gyula: Múló szerelem volt a matematika? (Beszélgetés Vekerdi Lászlóval; 1. rész)
- Az orvostudományban is megtalálhattad volna ezeket a kihívásokat, melyeket az újabb és újabb esetek teremtenek.- Nem, nem. Ott egyszerűen fellapoztam a francia orvosi enciklopédiát és a többi szak- irodalmat, s azokból megnyugodva diagnosztizáltam a betegeim baját.- jó hírű fiatal belgyógyász voltál, megindultál felfelé a ranglétrán...- Igen, éppen ki akartak nevezni adjunktusnak.- Akkor pedig mi volt a baj?- Nem is tudom... Valahogy elvesztettem az önbizalmam. Meguntam Debrecent, és a családomban sem találtam a helyem. Kimondom a lényeget: nem voltam családfőnek való.- Hogy jön ez ide?- Úgy, hogy tisztességes orvos is csak jó családfőként lehettem volna.-Miért? Magyarázd már meg nekem. Biztos vagyok abban, hogy több olyan kiváló orvos van, aki nem a jó családfő mintaképe.- Csakhogy azokat nem tartottam jó orvosoknak.- Benned annyi megértés van a másik ember iránt, annyi szociális érzékenység, segítőkészség az elesettekért. Ki legyen jó orvos, ha nem az ilyen ember?- Az elején még nagyon tetszett, hogy meg tudom gyógyítani a betegeimet. Örömömet leltem abban, hogy segíthetek. Azután jöttek a különböző esetek, amikor hiába próbáltam mindent megtenni, mégsem segíthettem, a beteg meghalt. Ez rettenetesen megviselt. Magamat hibáztattam, kutattam, mit tehettem volna még érte. Kétségek között vívódtam, nem voltam elégedett se magammal, se a magánéletemmel, se a körülményekkel, se az orvoslással. Valami nagy-nagy elégedetlenség fogott el.- Nem kellett volna várnod a döntéssel, néhány hetet, hónapot? Az életben sokszor van úgy, hogy az embernek mindenből elege lesz és csapot-papot otthagyna. Ilyenkor kell összeszorítani a fogunkat, és várni egy kicsit.- Persze, hogy várni kellett volna. Nem csak egy hónapot.- Amúgy, mai szemmel visszatekintve, nem hoztál rossz döntést akkor. Ha orvos maradsz, Vekerdi László valószínűleg nem válhatott volna azzá az intézménnyé, amit ma jelentesz nekünk. Sokan nyertünk akkori döntéseddel, igaz, sok beteg pedig veszített vele.- Nem, nem! Nem olyan nagy tudomány a belgyógyászat. Csak jó szív kell hozzá, meg némi hozzáértés és a gyógyszerek hatásának pontos ismerete. Nem tudom, ki veszített akkor, de úgy gondolom, legfőképpen én és az egész kis családom. Mert ugyan szépen kietikáztuk a döntésemet, de mint minden etika, a Spinozáét (és részben Kantét) kivéve, ez is önigazolás. Debrecenből menekültem. Azért menekültem, mert sajnos a klinikán újra szerelmes lettem. Menekültem ebből a konfliktusból, hogy ne robbanjon szét a családom. Szüléimét, feleségemet és lányomat ugyanis nagyon szerettem. Apámat kiváltképpen, s általa a hódmezővásárhelyieket. A következményeket aztán már ismered... Nem tudom, hogy jól döntöttem-e akkor. Az biztos, hogy ma már bánom. Késő bánat, nem szeretek rágódni rajta, már úgyis megette a fene! (folytatjuk) 91
