Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 3. szám - Staar Gyula: Múló szerelem volt a matematika? (Beszélgetés Vekerdi Lászlóval; 1. rész)
Sándortól megtanulta, és figyelmeztette a veszélyre. Később szépen belejött a sízésbe. Nem ördögi mesterség az. Jól sízni nem könnyű, de kicsit jól, az nem nehéz.- Szele Tibor fiatal kora ellenére akkor már nagy név volt a modern algebrában.- Nyakig bele volt esve. S ahogyan azt tanítványa, Fuchs László akadémikus írta a Matematikai Lapokban nemrég megjelent Végtelen Abel-csoportok Magyarországon című cikkében, Szele Tibor érdeme, hogy a múlt században jó néhány évig hazánkat tekintették az Abel-csoportok kutatási központjának. Tibor Debrecenben a modern algebrai kutatásaival egész iskolát teremtett, a végtelen Abel-csoportok elméletében világhírnévre tett szert. Az ötvenes évek elején a magyar Abel-csoport iskola a virágkorát élte. Tibor nemcsak remek kutató, hanem nagyszerű tanár is volt. Nagyon világosan és szépen fogalmazott. Emlékszem, egyszer egy mátrai sízés közben nevezetes írásáról, a Kombinatorikai vizsgálatok irányított teljes gráffal kapcsolatban című cikkéről beszélgettünk. Jó, jó, mondtam neki, de ez nem algebra. - Nem algebra? - nézett rám csodálkozva. - Dehogynem, nézz csak ide! Megállt, le se csatolta a sílécét, papírt és ceruzát vett elő, és ott rögtön a kérdést szépen átalakítva mindent megmagyarázott, még azt is elmondta, hogy tulajdonképpen az ábrázoló geometria is felírható ilyen algebrai formában. Nézd meg, itt vannak a magyarázó jegyzetei, megőriztem.- Szele Tibor sajnos nagyon fiatalon, 37 évesen elhunyt. Hogyan élted meg a halálát?- Borzasztó fájdalommal. Kegyetlenül szenvedtem miatta. Részben ez volt az oka annak, hogy otthagytam az orvosi pályát.- Mik voltak az előzmények?- Nagyon nehezen beszélek erről.- Valamit mégis mondj róla.- Szele Tibor Karácsony Sándornak nemcsak az egyetemi előadásait látogatta, hanem eljárt azokra a szemináriumaira, jobban mondva beszélgetésekre is, melyeket a hívő protestáns gyülekezeti tagokkal folytatott. Karácsony Sándor sok mindenben eltért a hivatalos református egyház tanításaitól. Nem is szerették az egyház elöljárói, azonban végképp nem szerették őt az oroszok és a megszálló hatóságok magyar kiszolgálói. Egyszer aztán megjelent Szele Tibornál egy magas rangú AVH-s tiszt és arra kérte, segítse a munkájukat. Valamennyi matematikát ő is tanult, mondta, tiszteli a professzort, nem akar neki kellemetlenséget okozni, neveket sem kér tőle, hogy kik járnak Karácsony Sándorhoz, és azt sem, miről beszélgetnek ott. Csak hát, értse meg a professzor, nekik kötelességük a rendszeresen összegyűlő csoportokat figyelni. Nem kér tőle mást, csak azt, hogy időnként találkozzon vele, beszélgessenek a matematikáról, meg Karácsony Sándor elméletéről, mert nagyon érdekelné, mi is a Karácsony-féle szocializmus lényege. Karácsony Sándor különben nem volt az új rend ellensége. A református egyházra néha sokkal csúnyábbakat mondott, mint rájuk. Na, akkor most mit csináljon Tibor? Nagyon megviselte, nyomasztotta ez a helyzet. Nem tudta túltenni magát rajta.- El tudom képzelni. Mi lett végül?- Kalmár László akadémikus, a szegedi tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára felajánlotta, jöjjön el hozzájuk Szegedre.- Állást ajánlott Szele Tibornak?- Igen, persze. Kalmár László kedves embere volt a pártnak, abban magas tisztségeket is betöltött, nem okozott neki gondot, hogy ezt elintézze.- Tehát egyfajta védőszárnyat vont volna Szele Tibor fölé?- Pontosan. Debrecenben nem volt ilyen jellegű ember. Varga Ottót például egyenesen fasisztának tartották. Nem volt ő az, de hát kétségtelen, németbarát volt. Kalmár és Szele kölcsönösen nagyon szerették egymást, Tibor is jó ötletnek tartotta a Szegedre költözést. 89
