Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 3. szám - Staar Gyula: Múló szerelem volt a matematika? (Beszélgetés Vekerdi Lászlóval; 1. rész)
Apám lelkes tagja volt a Magyar Természettudományi Társulatnak, járt neki a Természettudományi Közlöny, hibátlanul megvolt minden évfolyama. Abban is megjelent összefoglaló írás a relativitáselméletről, elolvastam, de nem igazán értettem. Úgy éreztem, a relativitáselmélet csak matematikailag érthető meg. Matematikai elmélet, s ha szeretném megismerni, értenem kellene, mi a vektorfizika, mi a tenzorszámítás és még sok minden mást is, amit a matematikai kifejezések takarnak. Erről faggattam Szele Tibort később, már orvostanhallgató koromban. Azt mondta, hallgassam Varga Ottó professzor előadásait, aki világhírű szaktekintélye a felületi geometriának és az ezzel összefüggő tenzorszámításnak. Ok később, Rényi Alfréddal együtt, megalapították a rendkívül színvonalas Publicationes Mathematicae modem algebrai folyóiratot. Varga Ottó kitűnő előadásokat tartott, mindent meg is értettem belőle, ami a differenciálgeometriára, a felületek tulajdonságaira vonatkozott. Annak azonban az égvilágon semmi köze nem volt a relativitáselmélethez. Elmondtam ezt Tibornak is. Kértem, ajánljon nekem olyan könnyen érthető könyvet, ami kimondottan a tenzorszámításról szól. Említett is egy ilyet, csak az dán nyelven jelent meg, Zethraeus írta, nálunk nemigen hozzáférhető, mondta. - Jó, akkor hallgatom tovább Varga Ottót - válaszoltam.- Az orvoskarról jártál át az előadásaira?- Igen. Varga Ottó a Matematikai Intézetben tartotta az előadásait. Kevesen hallgattuk azokat, rajtam kívül mindig ott volt Prékopa András és Sós Gyula. Sokat beszélgettünk, ott lettünk jó ismerősök. Néhány év múlva a derék aarhusi egyetem sok magyar medikust meghívott, azzal a céllal, hogy az orvostudomány gyakorlati részéből azokat, amit idehaza nem tudtunk elsajátítani, ott megtanuljuk. így töltöttem én is egy nyarat Dániában. Akkor eszembe jutott Szele Tibor és a könyv, melyet nekem ajánlott. Teljesen ismeretlenül bementem a könyvtárba és megkérdeztem, megvan-e nekik ez a könyv: „Läroboh i vektor och affinorräkning." - Hogyne, kérem! - És ideadják azt nekem? - Természetesen! - mosolygott a könyvtáros. S ha már ilyen kedvesek voltak, kivettem egyúttal Kierkegaard-t is, mert érdekelt a dán irodalom, és ő nem nagyon volt meg Magyarországon.- Dánul olvastad a könyveket?- Igen, egyszerre olvastam Kierkegaard könyvét és a tenzorszámítást. A dán nyelv könnyen megérthető, ha az ember angolul és németül tud. A Jylland-félszigeten, Aarhus mellett gyönyörű szép erdő feküdt. Csodálatos látvány, megragadó fényjáték, amikor az alacsonyan járó nap a lombozat alatt a törzsek között besüt az erdő szívébe. Ott nekidőltem egy fának és olvastam a könyveket. Igaza volt Tibornak! Abból a dán könyvből megértettem a tenzorszámítást. Gondold el, micsoda elme, milyen jó pedagógus volt Szele Tibor! O ugyan nem foglalkozott vektor- és tenzorszámítással, de tudta, hogy van erről egy jó dán könyv. Koppenhágában nyomtatták, 1946-ban. És Tibor 47-ben már tudott róla. Kincsként őrzöm a dán kölcsönzőcédulát! Attól kezdve, azt hiszem, megértettem a relativitáselmélet lényegét.- A matematikán kívül mi volt az, ami Szele Tiborral annyira összekötött?- Debreceni orvostanhallgató koromban rendszeresen hallgattam Karácsony Sándor előadásait, pedagógiáról, filozófiáról. Tiborral ott rendszeresen találkoztunk, ő is sokra tartotta, szerette Karácsony Sándort, aki csodálatos előadó volt. A nagy filozófusokról olyan érdekesen, meggyőzően, megnyerő kedvességgel beszélt, hogy rajongtunk érte. Főleg amit Kantról mondott, nekem az tetszett nagyon. Az egyetemi óráin kívül külön előadásokat tartott nekünk. Amikor vége lett a hivatalos előadásának és hazaindult ebédelni, mi csapatosan elkísértük, végig a Simonyi úton, kiéhezve figyeltünk szavaira, megvártuk, míg befejezi az étkezést, és gyakran hálásan elpusztítottuk a felajánlott finom ebédmaradékát. 87
