Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 3. szám - Kapuściński, Ryszard - Szenyán Erzsébet: Lapidárium VI. (3. rész)
nek egy része áttevődik a nézőre. Ezért járnak tömegesen az emberek mindenféle találkozókra, hogy ott, ha csak egy pillanatra is, ha csak távolról is, meglássák azt a valakit. A nagy német indológus, Nietzsche barátja, Paul Deussen a görög filozófia elemzése kapcsán azt állítja, hogy annak keletkezésekor „számos, számunkra ma már elveszett, korábbi szakasz létezett". Ez az, ami engem a legjobban izgat - az irodalom, a zene, a festészet, az építészet kezdetei. Mi történt a legősibb alkotások létrejötte és az első tökéletes remekművek létrejötte között? Mert a történeti múzeumokban mindig csak két részleggel találkozunk: az első részleg tárlóiban primitív módon alkotott kőszerszámokat, egyszerű vágóeszközöket, baltákat, bunkókat, edényeket láthatunk, a másodikban viszont azonnal csodás, érett, ihletett, magasröptű alkotásokat. De hol vannak a köztes fázisok, hol vannak a tökéletesség elérésére irányuló, évszázadokon át tartó emberi küzdelmek nyomai? Vagy lehet, hogy azok a „korábbi szakaszok" egyszerűen nem is léteztek, és a jelenleg hozzáférhető régi művészet hirtelen robbanás, megvilágosodás, pillanatnyi bűvölet eredményeként keletkezett? Erre a kérdésre nincs megnyugtató válasz. A vitát nemcsak cenzúrával lehet félbeszakítani, lehetetlenné tenni, hanem úgy is, hogy ideologizálják azt. Ilyenkor, ha valaki kifejti valamely nézetét, ellenfele, anélkül, hogy elmélyedne az adott nézet tartalmában, azonnal címkézni kezd, és mindjárt minősít is - ez fundamentalizmus! kiáltja, vagy azt, hogy ez neoliberalizmus! A megtámadott, hogy védje magát, még hevesebben hangsúlyozza saját álláspontját, mire ellenfele nehéztüzérséget vet be, s a vita teljesen elmérgesedik, kölcsönös sértegetésekké fajul, s eredménytelenül ér véget. (folytatjuk) Fordította: Szenyán Erzsébet 72
